H.Gábor Erzsébet
Konyhalánylázadás
Újra itthon! Leülök.
Elfáradtam, szédülök;
pláza, hentes, újpiac -
kezdem lassan unni azt,
hogy a szatyrok nehezek,
s minden lépcső meredek!
Az úr, bezzeg itt pihen,
s kedvesen szól: - kisszívem,
hoztál-e sört? Szomjazom!
Töltsd ki gyorsan angyalom!
Mosolyogni próbálok,
amíg csendbe szolgálok.
Nem jó ez így! - lázadok,
vad dühömnek gázt adok -
elegem van! - ordítom,
ujjamat se mozdítom,
mától te fogsz főzni majd,
főzzön kit az éhe hajt!
Rendben! - mondja nyájasan -
hasán hurkás hája van -
ülj le drága, pihenj csak,
nem baj, hogyha ilyen vagy!
Lesz ma ebéd, sose félj,
kérlek, bele, ne beszélj!
Tizenkettő óra van,
éhes vagyok, nyugtalan;
uram fekszik, szendereg -
neki minden egyre megy!
Aztán bimm-bamm, csengetnek -
lesz itt ebéd emberek!
Fut, siet, a párocskám,
átugrik a káposztán,
s átveszi a csomagot -
pizzát rendelt, jó nagyot!
De illatos, de finom,
hideg a sör, megiszom.
2016. április 25.