Reszket a szívem-Álmainkban
Írta: Kain-Hajnal Dátum: Március 09 2008 04:20:00

---

T


Reszket a szívem,
ahogy lelkem ölében gubbaszt,

---

Teljes hír

---

Reszket a szívem

Reszket a szívem,
ahogy lelkem ölében gubbaszt,
s mint kivert kutya vonítja bánatát.
Fájó tekintetében ott ég a kérdés;
...most merre, hogyan tovább?

Leszünk-e egyek, mint egykoron
vagy jövõnk végleg múltba vész,
s mint szikes földre hullott magban,
virágzó éltünk örökre odavész,
hogy vándor dûnék homokja
fedje vágyódó álmaink?

Hallom-e még édes hangodat,
mi vigaszt rejt, bármit is szól
vagy meddõ fülemre nem vár egyéb,
mint kesergõ ívû dallamok,
s a fémesen visszhangzó szavak,
mik a búcsúzásnál vertek láncra?

Reszket a szívem a fagyott világban,
s hiába vonom emléked magamra,
átüt rajt' az elmúlás szele,
s imámnak nincsen foganatja;
...bár itt lennél velem!

Álmainkban

Álmodtunk egy szebb világot,
mesebeli álmot,szerelmes vad
románcot,tavasztündér táncot,
de álmaink semmibe vesztek,
vágyaink tova tûntek.

Egyek voltunk,mint fának az
ága s mint virágnak szára,de
a fa elkorhadt,a virág elszáradt,
szerelmünk elfáradt,s már csak
álmainkban lehetünk egyek,
örök szerelembe veszve...

S bár dalolnék,de nem jön ki
hang a torkomon,elszállt minden
szó,mit neked szánhatok,nincsenek
már dallamok,csak mardosó fájdalom,
de idõvel láncunk porba hull,
s szívünkön a bánat elsimul.

Bár balga szívem még vinne
feléd,de elmém ezt már nem
engedné,a nap nem lehet szerelmes
a holdba,s a hold is csak a csillagokba,
ez a sorsa,de álmainkban együtt leszünk,
S fájó szerelemmel ölelkezünk...