Napi vers
Írta: inyezsevokidli Dátum: Augusztus 02 2016 08:52:29
V
Tegnap együtt voltunk megint,
hiába ültem egyedül a padon.
Meglepődtem, mennyire
fáj még árulásom.
Teljes hír
/Engedd feljönni a(z) (s)írást!,
hadd folyjon a könnyed!/
Tegnap együtt voltunk megint,
hiába ültem egyedül a padon.
Meglepődtem, mennyire
fáj még árulásom.
Oly eleven az érzés,
idő nem fog rajta.
Feltört belőlem a sírás,
ha tudnád, nem örülnél.
Megsemmisíti jelenem,
nem is, átlyukasztja,
mint féreglyuk a teret,
ami engem, s a múltat,
összeköti veled.
Visszacsöppenek rajta,
hirtelen, egy sosem volt világba,
melyben ketten voltunk,
elmém szüleménye.
De te továbbléptél,
magad hátrahagyva,
hogy újra és újra visszatérhess.