A szarka csacska, cserregő mesemadár,
a meséből agyamba szállt.
Nyelvtörő mondókát gyakoroltam rajta,
„nem minden fajta szarka tarka,
csak a tarka fajta szarka farka tarka+”
Sokat akar a szarka,
de nem bírja a farka”
A szarka szereti a szépet,
a csip-csup csillogó csecsebecséket.
Örökölt ösztöneit követve
hevenyészett fészkébe gyűjtögette.
A szarkafészek nem méltó kincstár,
építője tolvajnak is kontár.
Nem ismeri az igazi értéket,
a vétséget, tolvajlásban a mértéket.
Én még sohasem láttam szarkát,
sem egyszínűt, sem egy tarkát.
Minap megírta az újság,
elfogtak egy bolti szarkát.
Szerettem volna megtudni,
sokat akart-e lopni,
vajon bírta-e a farka,
egyszínű volt-e vagy tarka?
Furcsa az is, hogy elfogták,
nem járnak a boltba szarkák.
Van ugyan itt színes holmi,
madár nem jár boltba lopni.
Nem madár a bolti szarka?
Ez lenne a titok nyitja!
Egyre töröm a fejemet,
nem találok feleletet.
ha ti tudtok, segítsetek!
Ezzel vége a mesének,
olyan, mint a szarkafészek:
összetákolt, hevenyészett,
valóságos mesefészek.