H.Gábor Erzsébet
Aranypalástban
Emlékszel még az őszi fákra?
Aranypalástban álltak ott,
rozsdált a tölgyek napruhája,
szívünkben annyi vágy lakott.
Levelet szedtél, rőt-vöröset,
s égő bogyókat - tűzcsokor!
Selyemszalaggal átkötötted -
bámult a sárga sombokor.
Csókod az ajkam lágyan érte,
a fák közt méla szél zenélt,
szíved a szívem táncra kérte,
kerengő dongó döngicsélt.
Lepréselt csokrom őrzi, óvja,
gyönyörű őszünk illatát,
s éjjel az álmom átkarolja
emléked ködlő csillagát.