Bolyongok a céltalan sivatag közepén,
a fórrósságban magányosan haladok én.
Egyedül megyek, a melegben szomjazom,
pedig nálam van a rideg kulacsom.
Igaz, van benne víz, ami lehet nem az igazi,
de van egy forrás, amit nem szeretnék kihagyni.
Talán a forrás friss vize oltja majd szomjam,
ezt idővel, valahogy meg kéne tudjam.
Lehet, hogy forró a forrásvíz, ettől félek,
igazából magam sem tudom, hogy mit remélek.
De mégis megyek tovább, nem iszom kulacsból,
talán óvatosan kortyolgatok majd a forrásból.
Bár, egyszer már voltam a közelében,
ilyen forrást még nem láttam életemben.
Ragyogó friss vize halkan csordogál,
már - már zeneszóként muzsikál.
Partján hosszú a fű, ez már nem sivatag,
nem olyan forrás, amit az ember kihagyhat.
Érdekes tudom, de ragyog benne két drágakő,
melyeket nézve, az emberre boldogság jő.
Kicsi forrás, ami soha nem apad ki,
"Ő" az, amit az ember nem hagyhat ki.
Bolyongó vándor vagyok, rólam elég ennyi,
egy vándor, aki a forráshoz szeretne menni.