Hiába
Írta: hzsike Dátum: Június 04 2018 08:25:32
Sz

Beléd ivódtam, mint az illat,
szavamat, mint a bort, csak ittad,
gyümölcsös fámról csenve szedtél,
nevemnek régen rabja lettél.

Teljes hír


H.Gábor Erzsébet
Hiába

Érzem, hogy itt vagy, leskelsz most is,
hiába bújsz el, látlak ott is,
hiába játszol néma csendet,
tudom, az elméd el nem enged!

Beléd ivódtam, mint az illat,
szavamat, mint a bort, csak ittad,
gyümölcsös fámról csenve szedtél,
nevemnek régen rabja lettél.

Nem vállalsz fel, mert félsz, hogy egyszer,
feloldalak, mint holmi vegyszer,
s együvé válva, mindörökre,
fogoly leszel a börtönömbe’.

Tagadod, mégis erre vágynál -
parazsam óvott, hogyha fáztál,
meleg szívembe fészket rakva
vártál az édes kárhozatra.

Nélkülem ajkad néma, szótlan,
dalra fakadtál, hogyha szóltam -
lelkemet csönded megfagyasztja.
Úgy lesz, ahogy az Úr akarja,

hiába küzdesz, lásd be végre!
Lángomban tudsz csak fájva, égve,
létezni. Sorsod visszaűzött,
végzeted lettem, tiszta bűnöd.