Valaha régen
Írta: Radmila Dátum: Szeptember 23 2018 12:34:44
M

ő is tudta, én is tudtam milyen „ügyesen” mosok. Anyánk
szorgos kezéből áradt az akarat, szeretet, tiszta ruha lett.
Soha sem felejtem el, fáradhatatlan kezének melegét,
az ég sem homályosította el ragyogó kék szemének szépségét.
Teljes hír


Radmila Markovity
Valaha régen

Valaha régen az ég kéken ragyogott, mint a te vized anyám,
amikor a teknőben mostad a fehér inget, bugyit, gatyát.
Fenn az égből szeretet-mosolytól csillogott rád a lég,
melléd álltam, én, a mosást segítő bakfis lány, kezem
kezedhez ért, megszólaltál: „Így mosd a ruhát, ne
a kezed dörzsöld össze, tudod, kisebesedik, ruhát ruhára
körkörösen forgassad, vízbe mártod, majd kiveszed,
ismételed, befejezheted ha a bárányfelhő rádnevet.”
Láthatatlan bárányfelhő ég-ködmönbe bújva kuncogott,
ő is tudta, én is tudtam milyen „ügyesen” mosok. Anyánk
szorgos kezéből áradt az akarat, szeretet, tiszta ruha lett.
Soha sem felejtem el, fáradhatatlan kezének melegét,
az ég sem homályosította el ragyogó kék szemének szépségét.