VIKTOR BLÜTHGEN: A MEGFAGYOTT KISMADÁR
Írta: Szollosi David Dátum: January 13 2019 10:05:44
M

A falu felől jött vígan
Kutyával pár gyerek,
És megtorpantak hangtalan
A kismadár felett.
Teljes hír


Das erfrorene Vögelchen

Lag ein graugelb Vögelein
über dem weißen Schnee,
festgeschlossen die Augen klein,
Beinchen in die Höh.

Sprangen lustig vom Dorf herbei
Kinder mit ihrem Hund,
standen auf einmal still die drei
vor dem Vogel am Grund.

Hob das Mädchen ihn auf vom Schnee;
traurig das Köpfchen hing.
Tat den beiden das Herzchen weh;
sprachen: "Das arme Ding!

Fand schon lange kein Körnchen mehr;
alles so dick verschneit!
Wenn's zu uns doch gekommen wär,
hätten wir gerne gestreut!"

Trugen sie's langsam zum Garten fort,
machten ihm da sein Grab
an den allerstillsten Ort,
den es nur irgend gab.

Aus dem Schnee ragt ein Hüglein frei,
drüber ein Zweiglein gut.
Piepen zwei kleine Vöglein dabei,
wissen nicht, wer da ruht.
___________________________________


A megfagyott kismadár

A hóban - sárga kismadár
Feküdt élettelen,
A kis szemek lehunyva már,
A lábacskái fenn...

A falu felől jött vígan
Kutyával pár gyerek,
És megtorpantak hangtalan
A kismadár felett.

A lányka fel is vette őt,
Lecsüngött bús feje,
Szegény..., mondták a rá lelők,
A szívünk fáj bele!

Nem lelt egy árva magra rég,
Mert oly kövér a hó!
Lett volna nálunk épp elég,
Ha jő, ennivaló!

Elvitték őt, és valahol
Ástak egy sírhelyet,
Hol csend oly mélységes honol,
Mily kertben csak lehet.

A hóból most egy púp kiáll,
Kis ág tűzve belé,
Csiripel rajt’ két kismadár,
S nem tudja, hogy kié...

* * * * *