Vettél nekem virágot minden kedden,
Hogy ezzel dobd fel a kedvem.
Majd teltek a hónapok, évek.
És tudtam, hogy ezaz amitől félek.
Már nem vettél virágot,
Nem én jelentettem neked a világot.
Hibáztattam mindenkit,
Te hajtogattad, hogy nincs senkid.
Elhittem naívan, mert el akartam hinni,
Hisz a világon csak benned szerettem volna bízni.
Nem is kell többé a virágod,
nem te jelented már nekem a világot.