H.Gábor Erzsébet
Újra szól a dal
Mélyre rejtetted bánatod,
szívedben csendben meglapult
- sírni senki se láthatott -,
romokat őrzött ott a múlt.
Megfagyott minden, s némaság
pecsétje zárta ajkadat.
Lelkedben dúló nagy csaták
ölték meg minden szép szavad.
Aztán egy nap a fák között,
szeretet lebbent - fényt hozott,
s beléd egy érzés költözött,
amivel sorsod tartozott.
Tudtad; az Úr csak jót akar…
Felolvadt mára már a jég;
ajkadról újra szól a dal,
s szívedben máglya lángja ég.
2019. augusztus 20.