Lassan virrad, pitymallik.
A sötétség eloszlik.
Az éjszaka, viszakozik
bár a róna, még alszik.
A hajnalpír, szerte úszik
s, a nap is lassan, az égre kúszik.
Szél legényke, ébredezik
már, nem fű alatt, csúszik-mászik.
Pajkos gyerek mód, cikázik.
Belopakszik, mindenhova
az álmokat, elfújva
az élőket felriasztja.
Ahogy, ereje növekszik
a hangja is megváltozik.
Amint, a hegyek lábánál
kinyílik, a végtelen láthatár
akár, a fékezhetetlen, tenger ár
szél úrfi is, rohan már.
Odafenn a fellegek
melyek, eddig pihentek
békésen legelésztek
esőcseppeket, gyüjtöttek
ők is, lassan, gyülekeznek
eltakarva, napot, s, eget.
Ám, ekkor valami történik.
Az égen át, egy villám cikázik.
A napfény, lassan átszűrődik.
A felleghajtó is, lenyugszik.
Nyugalom terül el, a tájon
a hatalmas, rónaságon...
Pécs,2019