Agyam alkotóműhelye
szó alkatrészekkel van tele.
Szerkesztő szerszám is akad,
szövegeket barkácsolok.
Szemem romlik, kezem remeg,
egyre kevesebb a remek alkotás.
Faragok hát egy szép urnát,
ha meghalok ebbe rakják
porhüvelyem maradványát.
Írják rá a kis kehelyre,:
"ebben nyugszik teste-lelke",
testet öltött képzelete,
összes költői ihlete,
jellemének fellege.
Őrizzétek zárt fülkében,
vasrácsok közt, a sötétben.
Ki ne szökhessen belőle
verseimnek bús szelleme.
A lelkeket ne mérgezze..
Hadd nyugodjak mindörökre.
mint elítélt a börtönben,
kínrímeken elmélkedve.
Kényszermunkára ítélve.
agyam ott is rab marad.