***
Költöző lelkek
***
Kik rég előre mentetek,
Apám, anyám, s ti jó barátok,
Szárnyam suhog, már fönn lebeg,
De hol találhatok reátok?
***
A lelkek, mint a vadludak,
Foltokban úsznak egyre délnek.
Vágy hajtja, vonja szárnyukat,
Szebb, boldogabb hazát remélnek.
***
Én, idegen folt vándora,
Szeretnék hirtelen kiválni,
Repülni, mint a gondolat,
S szeretteimre rátalálni.
***
De hátha csal a sejtelem
Ők régesrégen célhoz értek?
S jajgatva hasztalan szelem
Magamban a zord szürke léget?
***
A néma hómezők felett
Egyszer csak összecsuklik szárnyam,
S az álmodott fény-hon helyett
Ott vár a vég a ködvilágban?
***
Írta: Vargha Gyula 1852 – 1929
***
***
Umziehende Seelen
***
Ihr, die vor uns gegangen seid
Vater, Mutter ‘d ihr gute Freunde,
mein Flügel schwingt, es schwebt schon weit,
sagt, wo kann ich euch finden, Leute?
***
Die Seelen, so wie Wildgänse,
in Flecken ziehen die nach Süden.
Hoffen an schönen Nistplätze,
der Drang treibt sie, und zieht den Flügel.
***
Ich, Wanderer des fremden Flecks,
möchte so gern plötzlich ausscheren,
wie die Gedanken ohne Zweck,
zu meinen liebsten zurückkehren.
**
Doch vielleicht ist der Vorahnung falsch
sie haben schon das Ziel erreicht?
Wehklagend fliege über Hals
in der Luft des Todes bereit?
***
Über den stillen Schneefeldern
jäh klappen die Flügel zusammen,
und statt von den Heimatnestern
war das Ende den Lebensflammen?
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni