Petőfi Sándor: Elválás / Scheidung *** Elválás 1 Itt a búcsuperc
Írta: Toni Dátum: May 02 2020 20:55:16

---

H

tt a búcsupercz: válok. —Nem szabad !
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyű kín alatt
Hogy nem repedsz meg égő kebelem ?

---

Teljes hír

---

Elválás
1
Itt a búcsupercz: válok. —Nem szabad !
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyű kín alatt
Hogy nem repedsz meg égő kebelem ?
2
Nem, én nem hordom többé terhemet,
Habár egy élet rajta függene,
Válj lángszavakká, titkos erezet,
Te szívem pokla, szívem édene.
3
S ha szólanék is, mit remélhetek ?
A sors irántam oly vad, oly kemény;
Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!
Nem gyúl érettem viszonérzeménv.
4
Én távozom, s örökre távozom
Gyötrő titkommal tőled, oh leány !
Vezessen a sors boldog utakon;
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
5
Legyen pálvád mosolygó rózsakert,
És minden óra benne rózsaszál,
S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert
Szív-éjjelen hogy csillagom valál!
***
1840
***
Petőfi Sándor 1823 – 1849
***
***
Scheidung
1
Hier ist der Abschied: Scheidung, – nicht erlaubt!
Ich stürze ab, die Welt dreht sich rund mit mir!
Ich leide, die schreckliche Qual verstaubt,
wieso knackst du, brennende Busen nicht?
2
Nein, ich trage meine Last nicht weiter,
obwohl ein Leben hängt daran eben,
werde zu Wort, du Flamme, in den Adern,
bist die Hölle des Herzens ‘d auch sein Eden.
3
‘d wenn ich was sage, was kann ich hoffen?
Das Schicksal ist für mich so wild, so schwer;
Trugbilder, Killerfantasien zoffen
kein Mitgefühl entfaltet sich nie mehr.
4
Ich gehe und ich gehe für immer
mit qualvollem Geheimnis, ach Mädchen!
Führe das Schicksal auf glücklichen Glimmer;
in den Frühling mit goldenen Fädchen.
5
Sei glücklich, in deinem Rosengarten,
‘d jede Stunde soll eine Rose sein,
erfahre nicht, erfahre nicht, Mädchen,
dass du im Herznacht, mein Stern warst, Elflein!
***
1840
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni