H.Gábor Erzsébet
Évszakok násza
Beteges tavaszunk gyógyul már,
megfakult arcára maszk feszül,
bozontos hajába túr a nyár,
sápatag bőrére fény vetül.
Vajúdó kincseit félti még,
ágain fészkel az új világ;
reménydalt trillázó nyitnikék,
s életre vágyódó száz virág.
Kétségek gyötrik a tört szívét -
de hinni kell most már, nincs mese!
Reményt ad néki a nyári ég,
s az erdők suttogó fenyvese.
Szétfoszló maszkja a földre hull,
s ajkára csókokat hint a nyár,
szívükben szerelmet gyújt az Úr,
s nászuktól lángol a láthatár.
2020.05.10.