Der Mann von fünfzig Jahren
Von der Wiege bis zur Bahre
sind es fünfzig Jahre,
dann beginnt der Tod.
Man vertrottelt man versauert,
man verwahrlost, man verbauert
und zum Teufel gehn die Haare.
Auch die Zähne gehen flöten,
und statt daß wir mit Entzücken
junge Mädchen an uns drücken,
lesen wir ein Buch von Goethen.
Aber einmal noch vorm Ende
will ich so ein Kind mir fangen,
Augen hell und Locken kraus,
nehm´s behutsam in die Hände,
küsse Mund und Brust und Wangen,
zieh ihm Rock und Höslein aus.
Nachher dann, in Gottes Namen,
soll der Tod mich holen. Amen.
_______________________________
A férfi, ha ötvenéves
Bölcsőtől úgy ötven évre
ravatal vár, s vége!
Onnan már – halál…
Roggyant leszel, besavanyodsz,
magad maradsz, megzavarodsz,
hajad – ördög nyeresége.
Fogaidat eltapsoltad,
s ahelyett, hogy izgatottan
lányokat ölelnél sorban,
Goethét olvasol naphosszat.
Mielőtt ily végem lenne,
úgy fognék egy zsenge pipit,
haja göndör, kék szeme.
Véve őt gyöngéd kezembe
csókolnék én ajkat, cicit,
szoknyát, bugyit szedve le...
Aztán, Uram, te, ki látsz fenn,
szólj a Kaszásnak, hogy – Ámen!
* * * * *