ВЕЧЕР
О счастье мы всегда лишь вспоминаем.
А счастье всюду. Может быть, оно -
Вот этот сад осенний за сараем
И чистый воздух, льющийся в окно.
В бездонном небе легким белым краем
Встаёт, сияет облако. Давно
Слежу за ним... Мы мало видим, знаем,
А счастье только знающим дано.
Окно открыто. Пискнула и села
На подоконник птичка. И от книг
Усталый взгляд я отвожу на миг.
День вечереет, небо опустело.
Гул молотилки слышен на гумне...
Я вижу, слышу, счастлив. Всё во мне.
____________________________________
ESTE
A boldogság nekünk mindig csak emlék.
Bár most is ott van mindenütt. Lehet,
Hogy ő a csűr mögött az őszi kertvég,
S a tiszta lég, mely dől be módfelett.
Az égen könnyű, habszegélyű jószág,
Felhő ragyog. Már régen követem…
Mit látunk, tudunk: kevés. A boldogság
A bölcsek jussa, csak nékik terem.
Az ablak nyitva. Keskeny párkányára
Madárka ül, csipp-csipp, míg ezalatt
Én könyvből nézek fel, egy pillanat...
Künn tiszta ég, már estefele járja.
Szemben malom zúg, látom, hallom én,
S boldog vagyok, mert minden az enyém!
* * * * *