Hajléktalanok VI.
A kartonház
A szomszédomnak az elmúlt héten
kiadta lelkét a megviselt mosógépe,
mert ma már senki sem mos kézzel:
Összeszedte az összes pénzét, és egy új gépet vett a régi helyébe.
A vadonatúj gép nagy dobozából
unokái egy kartonházat csináltak,
de a központi fűtés hiányzott belőle:
Így a nagyapjukkal fenn a padláson, egy meleg pokrócot találtak.
Múlt napokon a folyók hídjai alatt
ott én is már sok kartonházat láttam,
mert lakóinak nem él már nagyapjuk:
Meleg pokróc nélkül a hideg éjszakákon ők most nagyon fáznak.
Különböző kartonok egymás tetején
éjszakánként nekik azok a meleg pokrócok,
mert még egy huzat is jó volna rájuk:
Azok a szemetes kosarakból kiszedett, a tegnap eldobott újságok.
Minden este, egy plasztikzsákba bújva
egy réteg újság és több kartondoboz,
és aki még hű maradt hozzá, a kutya:
Egyetlen megmaradt barátja, ébren őrködve, mellette kuporog.
Reggelenként csak az egyetlen öröme
ha a kezét és lábát még mozgatni bírja,
mert este elalvás előtt az utolsó kérése,
Talán a Jó Isten végre meghallgatja és reggelre őt is magához hívja.
De még eddig minden reggel csalódott
nem a Mennyországban, itt a földön ébredt,
habár már ezen is nagyon sokat morgott:
Mert tudja, ilyesmire a jó Istent, hogy téged megöljön, hiába is kéred.
Mucsi Antal-Tóni 2009 November 24