H.Gábor Erzsébet
Vírusrabság
Nem vágytam rá, mégis kaptam,
korona a fejemen,
ilyen gyarló királyságot
ne adj nekem Istenem!
Terhe átok, fáj a rabság,
szabadságom drága kincs,
akkor érzed csak a súlyát,
hogyha elvész, hogyha nincs.
Míg a léted rendben pörög,
rá se rántasz - jár neked!
Ám egy nem várt keréktörés
felforgatja életed.
Szűk a négy fal, rág a kétség,
s amíg vívom harcomat,
órák múlnak, s egybefolyik
nappal és az alkonyat.
Lázas álmok, gyötrő kínok,
lassan múló fájdalom,
néma ajkú, fagyos csendben
szívverésem hallgatom.
- Légy pozitív! - mondtam mindig.
Tessék! Én most az vagyok!
Bőröm sápadt, hajam kócos,
beteg szemem nem ragyog.
Eltűntek az életemből
ízek, és az illatok,
és a saját lakásomban
rabmadárként poshadok.
Drága séták, édes ízek,
hiányoztok már nagyon,
remélem, hogy meggyógyulok,
s elmúlik a bánatom.
Vigyázzatok magatokra,
s szeressetek emberek
addig amíg lehet, mert az
élet hipp-hopp, elpereg!
2020.12.28.