Debreczeni Zsolt: Eljött a fény!
Eljött a fény, tündöklő, szép remény!
halkan törte át, a szürke égbolt egét.
Éjszakába lett, minden ami rossz,
Ragyogás lett, hol hideg éjjel tombolt.
Furcsa álomvilág, nem szállt rá a napra,
csak egyedül maradt, tündöklő önmaga.
Már várta, mikor kel fel, a fényességnek éje,
hogy újra szikrázhasson, szívének legmélye!
Jöjj ell, gyere, találj meg hát gyorsan,
ragyogó szeretet, felhőből lett paplan!
Tiszta fényesség, ne hozz többé éjt!
gyönyörű ragyogás, ki ne aludj még!