Zempléni Árpád: Ábrándozó / Träumer
Írta: Toni Dátum: December 10 2021 07:42:53
M

Nincs otthonom, nincs e világon,
Pedig alkotni, tenni vágyom,
Hogy ne legyen e föld kietlen,
Tavasza viruljon a szivekben,
Teljes hír


Ábrándozó

Nincs otthonom, nincs e világon,
Pedig alkotni, tenni vágyom,
Hogy ne legyen e föld kietlen,
Tavasza viruljon a szivekben,
S megszégyenít, lesújt e szó:
— Ábrándozó!

Démona ádáz akaratnak
Az éjszakába el-, kizaklat.
De nyugtalan kétségbesésem
Csak nő itt künn e mély sötétben,
S mind hangosabban kél a szó:
— Ábrándozó!

Magam fölmagasodni érzem,
Túl minden tornyon, felhőn, bérczen.
Egy testet öltött szertelenség;
De, ah, oly roppant a mindenség!
S a végtelenből zeng a szó:
— Ábrándozó!

Mely félföldet borít homályba,
Bemarkolok az éjszakába.
Addig facsarom, mig belőle
Világosság árad a földre.
S a csillagokból zúg a szó:
— Ábrándozó!

Hiába törsz a tárt egeknek,
A mindenség lezúz vagy megvet,
Kigúnyol és te el nem éred,
Nem állhatsz bosszút, törpe féreg.
Durván lehurrogat e szó:
— Ábrándozó!



Ez az ember tragédiája,
Az égvivó titán tusája.
Rakass testedre száz sírhalmot,
A koporsóban is csak hallod,
Ott is kínoz, riaszt e szó:
— Ábrándozó!

Zempléni Árpád 1865 - 1919


Träumer

Habe kein Zuhause in dieser Welt,
doch ich möchte tun, was mir gefällt,
damit dieses Land nicht öde bleibt,
dass der Frühling in den Herzen peilt.
Das du dich nicht schämst als Räumer:
- Träumer!

Die Dämonen heftigen Willen
in die Nacht mich öfters eindrillen.
Doch die unruhige Verzweiflung
nur wächst hier draussen in Umgebung,
‘d das Wort wird immer geräumter:
- Träumer!

ch fühle mich emporgehoben
jenseits aller Türmen und Wolken.
Als körperliche Maßlosigkeit;
der Universumabartigkeit!
Aus der Unendlichkeit abräumen:
- Träumer!

Welch‘ die halbe Erde verdunkelt,
schnappend in die Nacht geschunkelt.
Werde es so fest zusammenquetschen
und das Licht an den Boden pressen.
Das Wort dröhnt es, als Entschäumer:
- Träumer!

Umsonst brichst du in den Himmel ein,
das Weltall schlägt zu, so ungemein
verhöhnt dich und du erreichst es nicht,
kannst dich nicht rächen, du bist ein Nichts.
Dieses Wort ist grob, Aufräumer:
- Träumer!

Dies ist die Tragödie des Menschen,
das Kampf des himmlischen Ältesten.
Leg‘ hundert Hügel auf deinem Grabe.
Im Sarg hörst du es als Zugabe,
auch dort wird das Wort aufbäumen:
- Träumer!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni