H.Gábor Erzsébet
Vigyázz ránk, Istenem!
Uram a mennyekben! Térdelünk előtted –
ne vedd el, kérlek, a hitünket, erőnket,
add, hogy a reményünk életre sarkaljon,
s bennünk az akarat acélos maradjon.
Ne adj egy őrültnek kezébe hatalmat!
Ahol a halálnak kaszája arathat
ott érzi jól magát, tébolyult szerepben,
örömét lelve a halálsormenetben.
Bűntelen emberek hullanak ezrével…
Hatalommámorba részegült elmével
adja a parancsot – haljon az ártatlan!
Mindegy, hogy ezer, vagy százezer-százhatvan.
Sebesült katonák, fegyverek, füstnyomok…
Gyermekek, betegek, várandós asszonyok,
házuktól megfosztott, hazátlan emberek,
rongyokba burkolva, reszketve fekszenek.
Mi jogon teszi ezt, ember, az emberrel?
Egyetlen csepp, s mégis harcol a tengerrel…
Istenem, ne hagyd, hogy helyetted büntessen,
főbíra lehessen ekkora bűntettben!
Add vissza békénket, szeretni születtünk,
egyetlen vagy, aki ítélhet felettünk.
Kösd meg a tébolyult két kezét szorosra,
ne döntsön védtelen népeket nyomorba!
Vigyázz ránk, Istenem, védj meg a gonosztól,
várakat húzunk fel újra a romokból,
s becsülni fogjuk tán azt, mit a sors adott,
s szívünkből zengjük majd újra a Szózatot.
2022.02.25.