Búcsúszó.
Szentirmay Elemér utolsó dala
Nem értett meg soha engem ez a világ.
Csak gúnyolta fájó lelkem bús panaszát.
Temetővé lett a szivem.
Ahol minden vágyam pihen;
S közepébe oda ásva:
Szenvedésim keresztfája.
Nem szán senki, nem sirat el a szeretet,
Ne is sírjon senki én rám álkönnyeket.
Ha csak annak nyílik virág,
Kit álnoknak tud a világ,
Akkor jobb is elpihenni . . .
Csak pihenni . . . csak pihenni . . .
1905
Szentirmay Elemér 1836 – 1908
Abschiedswort.
Das letzte Lied von Elemér Szentirmay
Diese Welt hat nie verstanden, meine Wege.
Nur verspottete die Klage meiner Seele.
Mein Herz wurde einen Friedhof,
meine Wünsche waren lieblos;
mittendrin dort ist vergraben:
auch das Kreuz meines Vorhabens.
Kein Erbarmen und die Liebe beweint mich nicht,
keiner soll dort falsche Tränen weinen um mich.
Wenn nur den Blüten, die Blumen
nur die Lügner werden jubeln,
es ist besser, dann entspannen,
nur entspannen, … nur entspannen.
1905
Fordította: Mucsi Antal-Tóni