Bencz Boldizsár: Fekete kenyér / Schwarzbrot
Írta: Toni Dátum: április 30 2023 16:26:20
Gy.
S jött egy vastalicskás topprongy,
tarisznyájának fájó mélyébe kotort,
valamit adott s hogy mi volt
megse nézte szegény,
Teljes hír
Fekete kenyér
Legszentebb csókja is proletár csók volt
nyelvén a szép igéket úgy rombolta
széjjel az élet,
mint vérében a néha belezengő gyönyört
a csorbán skálázó éh-halál.
Mert mit ért, hogy kihujjázó vágyaiból
aszott asszonya az élet partjára szülte
szürke gyermekét, mikor
minden halottaknapján
az egyre több és több kölyöksirra
virág se tellett.
S zarándok útja is csak ajtótól ajtóig vitt
nyakán a kulturált világ bádog számlapjával
sirni se ért rá s már a századik
meddő kilincsröl zaklatták odébb a Kherubok.
Megkuszált lelke visszazárult,
bujdosott tovább az emberrengetegben
s bágyadtan feszülő mámora
felhörgő megadással napról-napra
közelebb részegítette a temetőhöz.
Rángó zokogással, mint gazdagok
kezéből kihullott véres korbács
keselyű arcok gúnyos vijjogása közt
hány száz estén omlott le éhen
az ucca kövezetén
szegény.
S konokul, szájbiggyesztve ezer
kikent-fent nőstény-cicoma
pfujjózva surrant tova
a görcsberándult élő hulla mellett.
Az ezerholdasok pedig, noha tellett,
undorral rendőrt hívtak,
el takarittaták a gyalázatfoltot
s a rendőrnek, mert igen szépen szalutált,
fejedelmi borravalót adtak.
S jött egy vastalicskás topprongy,
tarisznyájának fájó mélyébe kotort,
valamit adott s hogy mi volt
megse nézte szegény,
csak odahaza az asztalon
holt asszonya megkékült arca mellett koppant:
a fekete kenyér
Bencz Boldizsár: 1901 – 1949
Schwarzbrot
Sein heiligster Kuss war auch proletarischer,
es verdarb das schönste Wort auf seine Zunge
über das Leben,
wie die Freude, die oft in ihn Blut widerhallte,
das Ausmass von dem Hunger und Tod.
Denn was nützte, dass von senem Lustausbrüchen
seine dürre Frau an dem Ufer des Lebens gebar
ihre grauen Kinder, wenn
an jeden Tag der Toten
auf immer mehr Kindergräber,
für die Blumen nicht reichte.
Und die Pilgerreise führte ihn nur von Tür zu Tür,
um den Hals mit der Blechziffer der kultivierten Welt
er konnte gar nicht mehr weinen, wenn von den
Hunderten kargen Türgriff die Cherubim wegjagten.
Seine verstrickte Seele schloss sich,
er versteckte sich weiter in der Menschenmenge
und den trägen und angespannten Rausch
mit einer brüllenden Unterwerfung, Tag
für Tag fuhr er berauscht näher zum Friedhof.
Mit zupfendem Schluchzen wie reiche Leute
eine blutige Peitsche fiel aus seiner Hand
beim spöttischen Kreischen der Geiergesichter
an wie vielen Abenden ist er schon von Hunger
zusammenbrach am Strassenrand,
der Armer.
Verstockte Tausende von Einfaltspinsel
mit bemalten weiblichen reizen
empört stotterten davon,
neben der verkrampften lebenden Leiche.
Und die tausend Morgner, obwohl genug Platz war,
angewidert riefen die Polizei,
die haben den Schandfleck sofort beseitigt
‘d an den Polizisten, weil er sehr schön gegrüsst hat,
einem fürstlichen Trinkgeld gaben.
Und da kam ein Pomadenhengst mit Blechkarre,
pult sich in die schmerzhaften Tiefen seiner Tasche,
er gab etwas doch was es war,
er sah es nicht mal an,
nur daheim, wenn auf den Tisch war,
klopfte, neben das blaue Gesicht seiner toten Frau:
Das trockene Schwarzbrot.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni