Bardócz Árpád: Zivatar / Gewitter
Írta: Toni Dátum: Január 17 2024 17:42:25

Párás az éj, fullasztó, lomha, terhes —
felhők fojtják a hold arany nyakát;
az udvaron szikrák pattannak át
s a kút körül tört ágak lombja repdes.


Teljes hír
Zivatar

Párás az éj, fullasztó, lomha, terhes —
felhők fojtják a hold arany nyakát;
az udvaron szikrák pattannak át
s a kút körül tört ágak lombja repdes.

Zuhogni kezd: a telt ereszcsatornák
elöntik lent a csurgó csöbröket;
a víz már bent az ólban öblöget:
úgy ömlik, mintha hordóból csapolnák.

A szél vonít, akár egy éji farkas —
most minden csüggesztő, minden siralmas:
az éj sötétje mély kriptákba nyúl —

Villám! a fény a ház ingó falán áll:
Uram segíts!... a fészer ajtajánál
egy rongy kötél fityeg gazdátlanul. . .

Bardócz Árpád: 1888 – 1953


Gewitter

Die Nacht ist feucht, stickig, träge und bedrückt –
der goldene Mond von Wolken erstickt;
Funken fliegend über den Hof zerknickt
rings um den Brunnen mit Reisig überfüllt.

Es fängt an zu schütten: Die Traufen sind voll,
sie überschwemmen die Zuber unten;
das Wasser fließt bereits in dem Schuppen:
Es fließt so, als wäre das Fass schon übervoll.

Der Wind jault besessen wie ein Werwolf –
jetzt sind alle deprimiert, das ganze Volk:
die Dunkelheit der Nacht griff in Krypten –

Blitzt! Das Licht steht an beweglichen Hauswand:
Herr Gott, hilf! … an der Schuppentür offen stand,
ein zerlumptes Seil ‘d baumelt am Klippen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni