GOTTFRIED KELLER: AZ ELTŰNT SZERELMES
Írta: Szollosi David Dátum: Január 31 2024 11:17:43
Aranyos év volt, vígan zárt,
Most avar sír a sárban;
Mint bimbó, még szirmot se tárt,
De ment világgá bátran.


Teljes hír
Gottfried Keller:
(1819- 1890)

AZ ELTŰNT SZERELMES

Aranyos év volt, vígan zárt,
Most avar sír a sárban;
Mint bimbó, még szirmot se tárt,
De ment világgá bátran.

Látott hegy-völgyet, fodrozást
Folyóink tükrén bőven;
Élvezte mind e sok varázst,
S a nap fényét kelőben.

Tudom, hazámban számos van
Még hegy-völgy, ó, szerelmem,
Mit kéz a kézben, boldogan
Bejárhatnánk mi ketten.

Esmérek szép völgyet, sokat,
Zöld tölgyesekkel telve;
Ó, messzi szív és gondolat,
Ha méltatnátok jelre!

A siető örvendett hát,
Hazáját látja végre;
De eltévedt és ment tovább,
Míg világból – kiére…
________________________


DIE ENTSCHWUNDENE

Es war ein heitres goldnes Jahr
Nun rauscht das Laub im Sande,
Und als es noch im Knospen war,
Da ging sie noch im Lande.

Besehen hat sie Berg und Tal
Und unsrer Ströme Wallen;
Es hat im jungen Sonnenstrahl
Ihr alles wohlgefallen.

Ich weiss in meinem Vaterland
Noch manchen Berg, o Liebe,
Noch manches Tal, das Hand in Hand
Uns zu durchwandern bliebe.

Noch manches schöne Tal kenn’ ich
Voll dunkelgrüner Eichen;
O fernes Herz, besinne dich
Und gib ein leises Zeichen!

Da eilte sie voll Freundlichkeit,
Die Heimat zu erlangen –
Doch irrend ist sie allzu weit
Und aus der Welt gegangen.

* * * * *