Ott állt a hófedte réten
Írta: ElizabethSuzanne0302 Dátum: Június 29 2024 22:57:54
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye,
sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Ott állt csendben, talán álmait szőtte igazzá,
nappal újrakezdte, amit tegnap elszalasztá...
Teljes hír
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye,
sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Ott állt csendben, talán álmait szőtte igazzá,
nappal újrakezdte, amit tegnap elszalasztá...
aztán minden súlytalan volt, boldog, s hab, mely édes.
Ott állt a havas réten, biztos nem volt véletlen
mondd, ölelő karjaiban új rügyet védelmez?
Rohantak a fakó felhők, kergették a fényest,
olykor eltakarták az ékes napot az égen...
Ám mindig ott állt mögötte, míg nem szűnt félelme.
Állt a hófedte réten, túl volt ezernyi csatán,
a haját dér lepte, s lelkébe fészkelt a magány.
Mondd, jól láttam? Netán megfordult? Tán visszanézett?
Tekintete oly megviselt volt, vajon mit érzett?
Hogy ki volt Ő? Én voltam, valamikor hajdanán.