Inkább írtam volna egy falra…
Írta: KisMedveAN Dátum: Február 25 2026 17:27:20

---

V.
Ahogy a mákszem
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne.

---

Teljes hír

---

Ahogy a mákszem
lehull a földre —
mintha élne…
én vagyok benne.

Hull, hull a kétség,
s az ég…
mintha… hiszen…
most is kék. De ég!
még mindig az ég…
elég? Vagy kell még?

Hullanak
a régi parazsak.
Akár szarvasbőr kesztyűt
is átégetnek — együtt.

Ezt akarjátok?
Ezt.
Akarjátok!?
Égettek ellenem?
Átléptek terveken.

Ez ellen
tennem kellene.
Embert ellehetetlenítve —
írva,
sírva.

Kínzó reszketés…
Düh. Kétségbeesés.
És a kés? Metszés?
Téves felismerés.
Kétségbeesés.

Egybeesés is lehet.
Döntés.
Vég.
Rossz életkép.

Vagy hagyd, hogy hasson.
Valami jót is arasson.
Elég, ha hív a száma,
boldogsághormon integet mára.

Ez az ára
annak,
mi kára
másnak.
Valamit ásnak.
Mondd el, Vuk —
Tásnak.
Majd máskor.
Ez más kor.

Ott, ahol kell,
ésszel él az ember.
Ébredéssel eszmél.
Kell e szesz még?… Még él?
Kérdésre kérdés a válasz —
te mégis döntened kell.
Válassz.

Hopp, hullj le, álarc!
Vonódjon le minden sarc,
melynek muszáj a szájbiggyesztés.
Ehhez egy élet is kevés.
Szép és jót tevés
áh… kevés.
Tengelymozgatás
jobbra balra…
Inkább írtam volna a falra.

Vagy fakadtam volna dalra.