Álmodok
Írta: Dinka Dátum: Május 17 2007 05:17:08
**********
"Én elhagyott utakon járok"
**********
Teljes hír
Álmodok
Ez csak egy álom
Én elhagyott utakon járok,
Milyen szépeken, bár tudnátok.
Egy ösvény kifelé vezet,
Mégis a hosszabbikon megyek.
Ahol nincsenek él?lények,
Csak a kihalt fák, azok védnek.
Védenek a kinti világtól,
A véget nem ér? rabságtól.
Tudom, hogy ez még csak egy álom,
De én úgyis valóra váltom.
Ehhez nem elég a hitem,
Mert én eddig mindent elhittem.
De most itt állok két út között,
Jó és rossz egymásnak ütközött.
Ha rosszra lépek nem bánom,
Mert rájövök ez csak egy álom.
Az úton járva
Az úton még mindig sétálok,
A fák kérgében rajzot látok.
És mindegyik mást ábrázol,
Csak egynek adtam nevet; 'Bárhol'
Ahogy az ösvényen lépdeltem,
Kérdém: Vajon jó útra tévedtem?
Olyan ez, mint egy rémálom,
A sivár tájat alig látom.
Erre ? gúnyosan kacag vissza,
A halottak vérét most is issza.
A köd elt?nt, a szél süvített,
Mikor ér ez az álom véget?
De lehet, hogy nem is csak álom,
Túlszárnyal minden tudományon.
Én az úton tovább lépek,
De az álom nem ér véget.
Az ébredés
Kitisztult a táj, tisztán látszik,
Ördög a t?zzel most is játszik.
Nem hagy nyugodni a látvány,
Leány fekszik halálos ágyán.
Nyújtanám kezem, hogy segítsek,
De valami nem hagy azért sem.
Elsötétült el?ttem a táj,
Most vérzek belül, valami fáj.
S mikor kinyitom a szemem,
Látom, hogy takaróm volt velem.
Most már nem is fáj annyira,
Csak a nap ne sütne oly annyira.
A szép álomból rémálom lett,
Csak egy kicsit furcsán ért véget.
Nekem csak az emléke marad már,
A reggeli vajon mióta vár?