Sirató
Írta: Flaminia Dátum: Június 15 2008 17:01:40
T
Szállj el holló, csõrödben vidd magaddal szívemet,
Repülj messze tõlem vidékeken át, míg lehet,
Teljes hír
Kitettem a szívemet a párkányra rohadni,
Hogy az éhes hollókat tudjam mivel fogadni.
Így szívem nem vész kárba, végre szeretni fogják,
Tollas barátaim majd bánatom szertehordják.
S ha látják, hogy e húsdarabot csõrök tépik,
S a cafatok a csõrökben még mindig vérzik,
Ne kergessék el õket, hagy lakmározzanak,
Benne lévõ bánatomon tréfálkozzanak.
Kitettem a szívemet a párkányra rohadni,
Én így akarom az új életemet fogadni,
Nem szeretek, nem csalódom, és nem gyötör magány,
Hogy miért vannak érzelmeim, ez a nagy talány.
Szállj el holló, csõrödben vidd magaddal szívemet,
Repülj messze tõlem vidékeken át, míg lehet,
Csõrödben szívemmel majd én társamul fogadom,
Boldog érzéketlenséget, s magammá foglalom.
Kitettem a szívemet a párkányra rohadni,
Magányom falai így elkezdenek omlani,
Ha mégsem, én megpróbáltam, szeretni nem fogok,
S szívemnek búcsút intek, de vágyam még ott lohol.