Túl jól vagyok!
Írta: Gaboca Dátum: Július 24 2008 14:01:52
T
Miért nem fáj az életem
hiszen olyan reménytelen
Teljes hír
Miért nem fáj az életem
hiszen olyan reménytelen
kétséggel telt, bizonytalan -
mégis jól érzem magam!
Hová lett sok lázadásom,
büszke létem, összes álmom
hová tûnt el? - olyan messze
bárhogy nézem, már nem látom.
Higgadt-bölcsen élem létem,
nem rettegek, nem kell félnem
nem örülök, nem szédülök,
kis szobámban csendben ülök.
Onnan nézem az egészet,
kétrét zajló látszat-létet,
egyikben a címszereplõ
másikban a fõszerkesztõ
én vagyok -
ki gondolta, hogy így élnek a Nagyok?
Rossz napokon még elõvesz
régen lázadó énem,
megkérdezi: mért nem AKARSZ?!
mit tegyek hát? - gyáván kérdem.
Hol vannak a nagy terveid?
Hol a tökéletes család?
Nem akaszthatod a szögre,
büszke célod ne add alább!
Így szónokol Önérzetem,
no persze igaza lehet,
néha már Istent sem értem,
hogyha látja lelkemet,
miért nem szól, hogy nem jól élek,
Ember ilyet nem tehet.
Mi a jó és mi a rossz,
mondd meg okos barátom,
görnyedjek meg nagy terhemmel
vagy vigyem csak félvállon?
Vegyem lazán életem
vagy nagyon is komolyan-
attól tartok, jobban megárt,
ha folyton elemzem magam,
és sajnálom untalan
hogy ez nekem milyen rossz így
hogy becsapom magam
nem ezt képzeltem rég
az élet igazságtalan -
ilyen gyatra közhelyekkel
hadd ne mérgezzem magam!
A Nagy Magyar Önsajnálók
Szövetségébõl kilépek,
örülök, hogy megvagyok még,
a bõrömben elférek,
realistán, földön járva
itt és most hát így élek!