|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
2010. augusztus
Gy.
Már azzal feltűnést keltett az a két alak, amint beléptek az ajtón és végighaladtak az okmányiroda váróhelyiségén keresztül, hogy kihúzzák sorszámukat és helyet foglaljanak.
Az egyik lehetett vagy huszonöt, a másik harminc. Az emberek langyos érdeklődéssel bámulták őket, egyébként meg a kijelző jelzéseit figyelte mindenki, jobbára magukban türelmetlenkedtek. Az újonnan jött két férfit aktatáskák, szépen vasalt ingek, zörgő újságok, egyen-arckifejezések, köhintések, suttogások és belülre fojtott tüsszentések vették körbe. Kétségtelenül kitűntek a tömegből.
- Unott fejet vágsz, tudod? - bökte meg hirtelen társát az egyik. A környéken ülők közül többen odafordultak és végigmérték a párost.
- Megszokhattad volna. Ne kötekedj megint!
- Pont olyan citromba harapott képed van mint ezeknek itt körülöttünk.
- Dugulj el! - könyökölt vissza játékosan egy félmosolyt megeresztve. Határozottan vidámnak tűntek. Összenéztek az emberek, nem tudván miként reagáljanak.
- És tessék, ezek is ugyanígy viselkednek.
- Ne provokálj!
- Rájöttem miért néznek ezek ilyen sanda szemekkel ránk. Már ők is tudják.
- Nocsak, mégis mit?
- Hát azt, hogy homokosok vagyunk!
Hirtelen és nagy lendülettel kezdtek el röhögni a maguk igazán különös módján, minekutána már az is rájuk figyelt aki azelőtt még egyáltalán nem is foglalkozott velük. Az újságok mögül mereven rájuk szegeződtek a tekintetek, mások gyanakvóan mustrálták őket. Nem akaródzott abbahagyni a röhögést és ezt csak elvétve figyelték érdeklődéssel.
- Az az öreg is ott a hatos ajtó előtt... Ismer minket.
- Csak azért bámul, mert tetszel neki.
- Halkabban! - hadonászott kezeivel.
Egy újabb kör vörös fejű röhögőgörcs-rohamot követhettek figyelemmel a helyiségbéli frusztrált tekintetek. A közelben fészkelődtek ültükben egyesek.
- Ez a te feltűnési viszketegséged fog egyszer a sírba vinni. Főleg engem, de téged is.
- Zavar ahogy bámulnak, mi? Szerintem meg nem is foglalkoznak velünk. Inkább mellékelten ragasszunk a hátunkra használati utasítást!
- Fogd vissza magad, ha tovább folytatod ezek agyonvernek... Ne röhögj, rám figyelj! - szinte már fuldoklott - Hallod amit mondok, süket vagy?
Kellett is több nekik?!
Röhögve egyensúlyoztak a kényelmetlen műanyagszékeken hosszú perceken keresztül. Fájt a hasuk, de nem csak nekik: egy lány alakja csillant ki a tömegből. Ő az egyik távoli sarokban csukladozott, szintén a nevetéstől.
- Kiabálj csak oda neki, te helyesebb vagy. - fordult oda az idősebbik fiú társához.
- Jó a dumátok! - üzent vissza a lány.
- Nem is gondoltuk volna, hogy van a teremben rajtunk kívül még...
- Dehogy! Csupán jeltolmács vagyok.
- Mázlista! - oszt tovább röhögtek.
Az emberek értetlenül követték a nem mindennapi dialógust, fejük pattogott oda-vissza, mintha csak egy teniszmeccset néznének. Fogalmuk sem volt miről beszélhetnek, kínosan összerakhatatlan volt ez a szituáció nekik.
- Zavarba hozzátok a halló többséget. Társaságban nem illik sugdolózni - mosolygott.
- Nem igaz, mert előttük beszélünk, csak épp nem értik. Ők mindig összesúgnak a hátunk mögött, mi miért ne tehetnénk meg ezt ráadásul előttük?
- Nem kellene ennyire komolyan venni őket. Tudhatnátok már, hogy csak zavartan reagálnak az ilyen helyzetekre. Ők is csak félnek. Egyszerűen így működnek.
- Tudjuk. De ez még nem mentség és nem is kellene ezzel takarózniuk... - majd társa közbevágott.
- Látod, ő is ugyanazt mondja! Nekünk kellene okosabbnak lennünk.
Az ő sorszámuk következett. Jól időzítették a visszaérkezést.
- Jó várakozást! Viszlát kifelé jövet!
- Sok sikert! Fogtok boldogulni?
- Hát ketten vagyunk, olvasni ezek meg tán csak tudnak?!
Eltűntek egy ajtó mögött, de az idekint lévők egy cseppet sem lélegezhettek fel: kinyílt egy másik ajtó, onnan egy fehér botot szorongató férfi lépdelt ki, jobbján feleségével. Mosolyogva a kijárat felé vették az irányt és a szintén mosolygós biztonsági őr udvariasan kinyitotta nekik az ajtót.
Amit pedig ekkor ez a férfi mondott a biztonsági őrnek, azt a szegény várakozó sokaság már igazán nem tudta hová tenni. Sok volt ez már nekik aznapra:
- Nagyon szépen köszönjük! Viszontlátásra!
|
|
|
- szeptember 01 2010 17:30:33
ötletes történet és a csavar a végén nagyon jó! micsoda fricska az embereknek! ha jobban kidolgoztad volna a történetet, sokkal hatásosabb lenne! itt-ott lehetett volna finomítani rajta de ez nem változtat azon, hogy remek témát választottál! |
- szeptember 01 2010 20:38:12
Nagyon jó a történet! Ötletes ,szellemes fricska!
Gratula! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
