szomorufuz49: Harminc év együtt (Az első tavaszi napsugarak)
V
Szomorúfűz
Harminc év együtt
A Nap vidáman szórja sugarait a tavaszi illatokat árasztó földre. Végre az ablakokon át is küldi hozzánk fényes, melengető simogatását. Ok már az örömre az első hóvirág is. Lassan kitavaszodik.
A városka csendes kis utcájában álló takaros kis házat egy idős házaspár lakja – immár harminc éve. A bácsinak a második házassága, miután feleségét elvesztette és özvegyen maradt.
Mária néni az akkori mondás szerint – úgynevezett öreglány volt. Csípőficammal született – ortopéd magasított cipőben járt. Úgy gondolta, neki társ nélkül kell leélni életét. Édesanyjával élt, őt gondozta és mellette telefonközpontosként dolgozott.
Miután elvesztette édesanyját, barátságos kis otthonában egyedül maradt – szép virágai között, amikor új kolléga került a telefonosokhoz műszerészként. Hamarosan felfigyelt a csendes, szomorú szemű, nyalka férfire. Egyre többször beszélgettek, majd néha-néha kisétáltak a napsütötte kis térre, üldögéltek a parkban.
A szoba bútorai, berendezése meghitt otthonosságot árasztottak. Pali bácsi kinyitotta a kertre néző szoba ablakát, hogy hadd áradjon be a fény, a melengető napsugár a kanapén pihenő nénire. A fény körülölelte, hajában ezüst hajszálat ragyogtatott a napsugár.
Az ágy mellett tolókocsi állt.
A friss levegő és a napfény csodákat tesz. A betegbe erőt ontott vigasztaló szavakkal, s a szeméből sugárzó hűséges szerelem. Megigazította feje alatt párnáját, átölelte és megcsókolgatta arcát, mosolyogva figyelve még ma is ragyogó szemeibe, amely akkor oly csábítóan hatott rá. Számára most is olyan volt, mint egy ragyogó kristály. Tiszta, áttetsző és gyönyörű.
Imádott hangjából a szeretet melódiái sugároztak. Először ebbe szeretett bele, mikor még a telefonközpontban dolgoztak. Bár már tíz éve nyugdíjasok, de az idő mit sem koptatott kellemes, dallamos, kedves hangján. Ma is olyan fiatalos, csengő hangú.
30 év együtt, jóban, rosszban. 30 évnyi házasság után is úgy szerette, mint mikor megismerkedtek.
Házasságkötésük után egymásnak éltek, egymásért voltak. Családjuk nem született, hiszen amikor összekerültek, már mindketten túl voltak a negyvenen. Melegség és szeretet vette körül őket.
Segítségük volt, hiszen a házukban lévő kis lakásban egy elvált hölgy élt, fiával, aki ott lakásért nagyon sok segítséget nyújtott a két idős embernek. Szinte már úgy voltak együtt: lányukként és unokájukként szerették őket.
Ha valaki beteg, annak először is magának kell akarni a gyógyulást. Ebben segítséget ad Istenbe vetett hitünk is.
Mária néninek két éve egyre többször fájt a lába – többszöri kezelés, fürdő sem segített. Tavaly tél vége felé történt: hirtelen jött vissza a hideg, a jég, a hó. Az ajtó előtt nem vette észre a jégbordát – elcsúszott s bokája apró szilánkosra tört. Sajnos, a többszöri műtét ellenére sem tudták megmenteni a lábát, bal lábát térd alatt amputálták. Hónapokig lábadozott Budakeszin, mikor végre hazamehetett.
Kiszolgáltatottnak, értéktelennek tartotta magát, de a szeretet egymáshoz kötötte és átsegítette őket a nehézségeken. Ősz lett, mikorra rendbe jött. A tél csendesen, lassan telt el. A kertbe néha kimerészkedett kocsijában, de a mai az első, hosszabb útja az utcán.
Meleg tavaszi idő – szikrázó a Nap. A kertek zöld-aranyban pompáznak, színpompás virágok nyílnak.
A két idős ember csendesen beszélgetve sétáltak. Az ősz hajú, csinos arcú néni tolókocsijában ülve, - lábára meleg takaró ráterítve - és a ma is fess idős úr, Pali bácsi.
Simogatta őket az áldott napsugár, s az égbolt kéksége sugárzott a horizonton. A madarak vidám éneke törte meg a környék csendjét. Dús, zsenge lombok ringtak a friss, üde szélben, játszadozva a virágba borult utcán. A lelki nyugalom fénye csillogott szemükben.
A gondokkal együtt élni jó a világban, ha nem így történne, talán unalmassá válna az élet.
Különös érzések, három évtizednyi együttlét, szívük legeldugottabb sarkaiba is a fény varázslata kúszott be.
Egymásban élő hitük, együtt megöregedésük - a soha nem múló, mélyülő szeretetükben.
Dellamama - április 30 2012 16:27:05
Hát...?
Őszintén mondom megborzongtam. E tragikus történet ellenére oly csodálatos,a még öregkorban is élő szerelem. A bajban a szerető társ nem hagyta magára rokkant feleségét.
Kedves Gitka!
Megható szép írásodat szeretettel olvastam: Maria
szomorufuz - április 30 2012 17:15:32
Kedves Maria!
Meghatóan szép, példás életük van - nagyon kedves ismerőseim és nagyon szeretem őket.
Köszönöm, hogy olvastad, hogy meglátogattál. Szeretettel: Szomorúfűz
