|
 Vendég: 62
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Az egész talán úgy kezdõdött, hogy szereztek egy pincét. Ahol ugyan elõször az osztálynak akartak berendezni egy klubhelyiséget, aztán az ralkossunk valami nagyot-érzés jegyében mégis inkább zenekart alapítottak.
Eddig minden szép is lenne, igen ám, de mind tudjuk, hogy ez csak a mesében ilyen egyszerû. Elõször is: zenélni - nos, azt nem tudtak. Ez így önmagában persze nem egészen igaz. Hiszen Gyõzõ második osztály óta játszott ütõs hangszereken, Zádor és Bálint gitározott már egy ideje, és Csabihangja (mint egyetlen biztosnak tekintett pont) is megvolt az énekléshez, de akkor, három éve tavasszal, még valami nagyon hiányzott: a hangszerek.
Az, hogy a gimnázium pincéjében, ahol próbatermüket berendezték, évszázadosnak tûnõ kosz és rendetlenség uralkodott, másodlagos problémának bizonyult, s az elsõ kérdésen is hamar túltették magukat, mondván, majd csak lesz valahogy: és lett.
Az ötlet megszületésének napján felállt a zenekar és elkezdett próbálni.
Gerusz is hamarosan csatlakozott hozzájuk szintetizátorával, lefújva a port a billentyûkrõl meg hat év zongoraiskolai tanulmányról.
"Minden kezdet nehéz! - és folytattuk tovább"
2005 nyarára már együtt a banda, hangszerek nagyjából megvannak, a felszerelés további része lassan-lassan szintén összejött; például elõször csak két egészen kicsi erõsítõ volt, azon osztoztak a gitárokkal, a szintetizátorral meg a mikrofonnal - még szerencse, hogy a dobokat nem kellett hangosítani (ezek pedig az osztályfõnök öccsének padlásáról származtak).
Kezdetben tehát igen kalandos élete volt a zenekarnak, de persze még további megpróbáltatások vártak rájuk: megérkezett az elsõ felkérés...
Gólyabál
Ahhoz, hogy "kevés/semmilyen zenei elõképzettséggel" a hátuk mögött októberben kiálljanak egy kétórás mûsorral, nyáron naponta nyolc órát próbáltak együtt a pincében, keményen gyakoroltak; készültek a feldolgozások, és már akkor megszületett két saját számuk. Az egyik a közönségkedvenc sláger, az Új világ kapujában, ami Hóvirágként közismert, de a fiúk már nem játsszák, mert így utólag már igencsak kezdetleges próbálkozásnak minõsítik. A másik viszont, a Támaszom vagy címû, a késõbbiek során a zenekarral együtt fejlõdött.
"Annyira nulláról indultunk és annyira szorított az idõ, hogy muszáj volt"
Eleinte "zúztak": punkot, rockot, köztük magyar számokat is játszottak: Blink182, Greenday, Offspring, Beatrice, Bikini, Tankcsapda... "Élveztük, mert csak ezt tudtuk lejátszani." Mindezt felgyorsítva háromszoros tempóra, cserébe némileg leegyszerûsítve, de megbolondítva szintetizátorral, mert az eredetileg ezek közül nem sokban van.
A siker hatalmas volt. Állítólag máig sem értik, hogy érhették ezt el, de tény, hogy elérték, s azóta is töretlen ível felfelé zenei pályafutásuk - innen a közönség soraiból legalábbis nagyon úgy tûnik, még így is, hogy engedtek nekem némi bepillantást viszontagságoktól sem mentes eddigi történetükbe.
A szerencsés péntek tizenharmadika
Alig fél év, de rengeteg munka és néhány iskolai koncert, valamint a nagy lendületet adó Regnum elõszilveszter után 2006 január 13-án (pénteken) az Elleborum Együttes a Vörös Yuk nevû szórakozóhelyen léphetett fel, ezt egy újabb mérföldkõnek tekintik.
Ebbõl az évbõl az Egy napom Veled címû számukat említeném meg, ami, így mondták õk, "kiállta az idõ próbáját", a Szerencse forgandó pedig jó alapanyagnak bizonyult, ami azóta átdolgozásra került.
Tehetségkutatás
A következõ merész lépés a Klebelsberg Kunó Kulturkúria - Amatõr Könnyûzenei Tehetségkutatón való részvételük volt, ahol neves zsûri elõtt játszottak. Ekkor még egy éve sem voltak együtt, produkciójuk saját bevallásuk szerint ehhez is volt mérhetõ, de az értékelésben külön kiemelték õket: "A többi együttes tud zenélni, de minek - mi meg nem tudunk, de most már tanuljunk meg, mert érdemes!"
Friss tudással felvértezve ezután óriási bulit csináltak a Rocktogonban; 240 ember, azaz teltház tombolt az õ zenéjükre! "Álltunk a színpadon, és nem akartuk elhinni!" - mesélik. Szinte õrjöngött a közönség, minden egyes számra, pedig ide magukhoz képest is igényes mûsorral igyekeztek készülni.
Ezután következett az Emergenza nemzetközi tehetségkutató fesztivál, ahol tavaly 3 fordulóban végül elõkelõ (hatodik) helyezést értek el, erre vagy inkább ennél még jobbra egyébként nagy eséllyel pályáznak idén is.
***
Ma már valóban profi hangszereken és technikával játszanak. Legutóbbi néhány koncertjük: az Emergenza-fesztiválon hallatták a hangjukat januárban, a vizsgaidõszak végén, februárban és márciusban a Rocktogonban zenéltek egy-egy teljes órát, április elején pedig a Morrison's volt hangos tõlük.
Emergenza újra
Az elsõ forduló Budapesten 2008. január 18-án volt az Avalon Club-ban, itt hat amatõr zenekar léphetett fel egy-egy félórás mûsorral. Az Elleborum negyedikként, többek közt a Mindig fejedben járjon, a Megérzés és a Nem vagyok egyedül címû számokkal. Sajnos a felállás némi technikai nehézség miatt kicsit elhúzódott, így az amúgy is kevés rendelkezésre álló idõbõl nem futotta, csak öt nótára, és a hangosítás problémái miatt a szöveget egyébként is alig lehetett érteni, de azt kell mondjam, hogy még így is nagy élmény volt, a srácok pedig a közönség szavazatai alapján természetesen továbbjutottak a második fordulóba, melyre április végén került sor.
Április 30-án sokaknak volt hosszú, fárasztó és bonyolult napjuk, például a ballagások miatt, a zenekarok tagjainak pedig az esti fellépés okozott némi plusz munkát; az Elleborum Együttes produkciójára 11 óra tájban került sor, de õk már kora délután óta a helyszínen voltak (Kék Yuk).
Szokás szerint a legutóbbi és "az idõ próbáját kiállt" számokat hallhattuk vegyesen, az Elleborum Együttes felüdülés volt a sok hörgõs metál és megvadult rokker között. Amikor ezen a ponton felmerül bennünk, hogy tulajdonképpen milyen zenérõl is van szó, nehéz kérdést teszünk fel. Én laikusként dallamos rock-ként aposztrofálnám, az Emergenza-fesztiválon a modern rock tág kategóriájába illett legjobban, a fiúk maguk végül is a könnyed rock megnevezésben egyeznek ki, azzal a megkötéssel, hogy vannak fajsúlyos nótáik is. Ilyen például a nemrégiben íródott Ép testben is. Egy biztos: mind zenében, mind szövegben az igényességre törekednek, a dallamvilág magával ragadó, és ha végre érteni lehet a dalszöveget is, az egy nagyszerû élmény.
Elhangzott például a Megérzés címû szám is, amit a "jelen lévõ összes szülinaposnak" ajánlottak - köztük maguknak, pontosabban a most három éves zenekarnak is. Hallhattuk még az Ilyen az Élet-et, a Nem vagyok egyedül-t, és remek zárásként az Ölembe hulljon a boldogság kezdetût (Hozd el nekem) is. Ez a szám már születésének körülményeivel is a fiúk tehetségét (és a zenekar összeszokottságát!) dicséri: úgy rakták össze egyetlen egyszerû gitártémából kiindulva, hogy mindenki megírta a maga részét belõle, anélkül, hogy a többiekét hallotta volna - és amikor a következõ próbán eljátszották egyszerre, a részek összeillettek és kiadták ezt a remek dalt.
A boldogság pedig tényleg az ölükbe hullott - erõfeszítések árán persze - ismét bekerültek a fesztivál országos döntõjébe! Ez egy régóta várt koncert, és lehetõség nekik is, hogy megfelelõ hangosítással, technikai háttérrel játszhatnak nagy közönség elõtt. "Úgy tudjuk átadni a számokat, ahogy azt mi elképzeltük."
A következõ igazán nagy buli tehát 2008. június 7-én az A38 Hajón lesz - az Emergenza Nemzetközi Tehetségkutató Fesztivál országos döntõje, ahol az Elleborum Együttes zenél. Õk ott lesznek, mi ott leszünk, legyél ott te is, mert jó zene fog szólni; és hidd el: ez minden.
(Képaláírások:)
Jövõre veletek ugyanitt - a tavalyi nagysikerû fellépés után az A38 hajón idén is biztos legalább olyan jó koncertet ad majd az Elleborum Együttes
Az együttes tagjai:
Bálint Csaba közvetlen színpadi stílusa miatt a közönség minden tagja úgy érezheti, hogy személyesen neki énekel - ezt támasztják alá a dalszövegek is, amiket legtöbbször õ ír
Havasi Bálint nem csak a gitárjával meg a sok új pedállal bánik mesterien - a színpadi showmûsor megvalósításából is kiveszi a részét
Kiss Gergely a billentyûk virtuóza, a dallamosságot jórészt õ képviseli - a véletlen egy szétesett bicikli képében hozta úgy, hogy õ is az együttes tagja
Lehoczky Gyõzõ a dobok mögött - a nélkülözhetetlen ritmusérzék nála improvizatív stílussal és hatalmas átéléssel társul
Szabó Zádor a basszusgitáron, a ritmus-szekció terén minden rendben van! - lendületes játéka biztos alap,és a hangulatkeltéshez is ért
Néhány részlet a dalszövegekbõl
"Borospoharad ízlelgetve
Sejtjeim mámort kiáltanak
Mikor lelkedet eladni vitted
Testedbe vissza én vártalak
Csak magamat látnom ne kelljen
Mert a szó hazudik, de a szem nem
Kevés csodát is ha elõtte tettem
Ép testbe bújva újjászülettem
Te csak álmodj tovább
Én újjászülettem"
(Ép testben)
"Hogy élek s félek, de büszke vagyok
Arra, amit adtam
Ha kikészültél világodtól
S eluntál már mindent
Mindig járjon a fejedben
Mit is kaptál az élettõl, s mit tettél"
(Mindig fejedben járjon)
"Én örökké én legyek
Ha már hõssé nem válhatok
Névtelen maradok
Mint az állatok
És én legyek
Aki segít magán a bajban
Ha már senki nem segít
Nem segít rajtam"
(Nem segít rajtam)
"Súgja a fülembe valaki
Hogy csak álmodom ezt az egészet
Mondja ki végre
Hogy csak álmodom ezt az egészet
Mondja ki végre
Eggyé állnak össze a részek
Súgja a fülembe valaki
Hogy csak álmodom ezt az egészet
Mondja ki végre"
(Megérzés)
"Nem vagyok egyedül
Kimondom bátran
Elrepülök messze innen
Ha bele is törik a szárnyam
Nem vagyok egyedül, kimondom bátran
Hogy menekülnék, ha lenne szárnyam
Nem vagyok egyedül, hisz erre vártam
Hogy önmagam ellen magamat lássam"
(Nem vagyok egyedül)
"Azt hiszem, reggel máshol ébredek
Húzódjanak köztünk kilométerek
S hogy lásd, hogy a sorsod nem hagy hidegen
Remélem, befogad téged egy idegen
Igen, hát ilyen az élet
Bárcsak sose érne véget"
(Ilyen az élet)
www.elleborum.on.hu |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
