|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 M
Holdunk hőségét,
Hűsen hántolt hűségét
Hajnal hordja hegyekre.
Halál hollói hegekbe |
|
 M
Valós hangerő
harmónia szelíden
út az összhangba |
|
 M
Kikelt már a sírjából,
Amerre jár mindenki sipákol,
Elrejti az éj sötétje,
Egyedül van a körében. |
|
 M
Türkizkék égpaplan alól
mosolygósan kél nap apó.
Aranyfátyol sugarai -
huszonhat év emlékei.
|
|
 M
Álmodik a hegedű
Arról kinek szíve hű.
Játszik az még ő vele
Kinek rá áll a keze. |
|
 H
Nagyon megszomjaztam utam közben,
Lepihentem egy forrás tövében,
Tisztavízű kút volt s ahogy mertem,
Csöpp vizitündér hintázott vizemben.
|
|
 H
Ég és föld között lebegő kolostorok.
Szédítő látvány, e hely. |
|
 H
Botor lelkem még mindig reménykedik...
szívemben a dal tisztán erősödik...
nem engedi elfeledni,kiűzni a fényt,
mit te gyújtottál meg életem egén! |
|
 H
Játékos-huncut kis kobold !
Nincs más vágya, csak tetszeni,
széppé tenni a napjaim !. |
|
 H
Egyedül állt a peronon
szeme a síneket nézte
remélve,
hátha ma eljönnek érte |
|
 M
Az emberek mindig rohannak,
Nincs idejük magukra,
Nem adnak lehetőséget,
Hogy meglássák a szépet. |
|
 M
A valóság mindíg,
visszaránt a földre,
nem hagyja soha,
hogy eltávolodj tőle.
|
|
 M
Ó, százezerszer átkozott üvegképmás,
Mint dögvész, fekély, béka és sáskajárás,
Pokolként forrongó éjjeli tűzeső,
Minden gonoszt átható eleven erő, |
|
 Sz
Égő csipkebokrod vagyok!
Puhán hamuként lehullok,
hogy nagy hittel rám csodálkozz...
Kizárt magából a város! |
|
 Sz
Végre a tél alulmaradt,
Elvesztette erejét,
A tavasz, mint régi bajnok,
Most is átvette helyét. |
|
 M
Szülinapos kis leányka!
Ezelőtt még fél órával,
nem sejtettük, hogy itt leszünk
köszönteni bokrétával. |
|
 M
Minden nap megér egy pillanatot,
minden pillanat elsodor egy napot,
|
|
 M
Az elbeszélő múlt,
Horkoló lény, ki elsők között elalszik,
És mosolyog, ha a dolgok rossz úton haladnak,
Bűnbakot talál Ő hibáin. |
|
 M
Rí az ég alja
Ríok Én is…
|
|
 M
Ne zavarjatok most csendes elmélkedésemben,
Amíg önmagamba zártan ülök, néma csendben. |
|
 M
Birtokba veszi az agy minden zugát
a gondolat bénultan hull egyre alább.
Néma a kín,a hang elakad
szívemben az élet lüktetve fáj tovább. |
|
 M
Hegyre értem, belátom a határt,
A rám rótt terhet nem viszem tovább,
Völgybe nézek tágult nagy szemekkel,
S ott lent rajtam mulat minden ember. |
|
 M
Lusta alkony becézte a dombokat
Fáradt napfény ölelte az ormokat
Ereimben sem lüktetett úgy a vér
Lassan a világ is nyugovóra tér |
|
 M
Búcsúzom a csendtől, marja lelkemet.
Elhagyom a magányt, bús kisértetet.
A könnyet mi végiggördül arcomon...
Nem siratom többé múltamat ... nem fogom. |
|
|
|
Ma 2024. május 21. kedd,
Konstantin napja van.
Holnap Júlia, Rita napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
