|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
Küldtam mindenkinek Privát Üzenetet a 2018-as ABLAK A NAPRA antológi kiírásáról.
Várom a jelentkezéseket.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Farkas Viola meghívója a A siker ára cím? szerz?i estjére szeptember 28-án 15 óra 30-ra az Újhegyi Közösségi Házba.
IDE KATTINTVA RÉSZLETESEN
-------------------------------------------------------------------------------------------
HIBA AZ OLDALON
Privát üzenet küldésekor a visszaigazolásnál a levél tárgyában a HIBA szó látható. Valójában rendesen elmegy a levél.
Üzenõfalra való íráskor elküldés után az üzenõfal üresnek látszik. Egy oldalváltás vagy frissítés után ismét látszanak az üzenetek.
|
  V
Hamis a lány,az volt mindég,
Mosolyába száz ördögség.
Szemeiben varázslat ég, övé
Leszel,mielőtt ráeszmélnél ! |
|
 V
Semmi sem olyan gyönyörű, mint a varázslatot vonzó erdő,
olyan mint a lélek... a falevelek imádják árnyékos titkaikat,
és sehol másutt nem tudsz úgy elveszni,
mint a keskeny ösvényein... hol a zöld boltíve megbabonázza a szemeket. |
|
 V
Beszélget a sok levél,
Míg pörögve földet ér,
Oly jó volt ott fenn a fán,
Üde zöld-szín nyoszolyán. |
|
 Sz
Csodáltam a tenger vad haragját,
Szerelmem nyugtató pillantását.
Távoli hajók vitorlát bontva -
Szél röpítette, habokat hordta.
|
|
 Sz
Húztam magammal a bánatot,
Mint ökör az ekét, mikor szántott,
De ágaim lágyan; törzsem körött
A földön, nem karcolt, csak söpört.
|
|
 Sz
Atyám, oly nagyon hová siet...?
Jöjjön, meggyónom bűneimet!
Nem akar a férjem...
|
|
 Sz
Egy cseppben a tenger, simogat, megver,
Nagy utat jár be, nap sugarán fel,
Majd lehullva éltet,
Útja soha nem ér véget.
|
|
 M
Naiv hitem ára
testem pusztulása,
fájdalmak, szenvedés,
halál óhajtása. |
|
 M
Havas táj, vagy meleg, vagy egyik sem csak tavasz,
hamar megtanultam, hogy te még nem itt tartasz.
Megmaradsz a fénynek, átjár minden lélek,
gondolatok szálltak, jöttek megérzések.... |
|
 M
Képeiben az ősz olyan, mint a múló szerelem,
nyárias homlokán a legendás időkből felsejlik
egy festett szent lány, mit az ismeretlenség alkotott, |
|
 M
Egyik sem számít a végre,
Mi lesz a következmény?
Pedig gondolható lenne,
Nem lesz egy főnyeremény! |
|
 M
Szorongok, ám mégse félek,
fájdalmat őriz egy ép seb,
s kímélhet holtig a sorsom,
ösztönöm akkor se téved. |
|
 Sz
Fénytelen nappalok...
Álmodni jó... hiú remény?
Nappal szeretetben szegény.
|
|
 M
Kereslek kóbor csillagok között
és a hajnal pasztell hídjain,
magasan, ahol szirti sas köröz,
feléd kergetnek maró kínjaim. |
|
 M
A szavait nem próbálom összeilleszteni - félek,
hogy átalakítanám gondolatokká és a gondolatot vággyá,
mert bolondosan lázadók a saját szavak kimenetele,
egyfajta alárendeltség... én ilyen vagyok, csak hívlak. |
|
 M
Mit hoz majd a holnap félve kérdem,
Rőt levelek lassan földet érnek,
Napsugár még hint rájuk világot,
Nézem, érzem, én sem vagyok távol. |
|
 M
Sárgulnak, fonnyadnak a levelek.
Mezők s rétek tarka ruhát öltenek,
Friss ugarok felett verebek repdesnek,
Apró bogarakat röptükben szedegetnek. |
|
 M
A legénynek ez nem volt új csak félt,hogy
a fejét veszti,ha a király megtudja, az ő
lányát egy senkiházi istálló fiú csábította |
|
 M
Most is ébren álmodlak téged,
kóbor esőcseppek rólad suttognak,
emlékek kútjai sóhajtanak mélyet,
hallom minden ki nem mondott szavad. |
|
 Sz
Érdekből, még a
Gonoszt is átöleljük.
Szakmaiatlan.
|
|
 Sz
Egy régi sparhelt, rajta gőzölgő lábos,
most elégedett a sárga napvirágos,
hisz valami fő... kuncog a fedő, kacag
elégedetten. Illan, szökik az illat,
|
|
 Sz
Jártában, keltében, fáradva
az iránytű már az ősz kapujára mutat,
de a lombok között sárguló
egy-egy levél,
|
|
 V
Várunk, ki tudja meddig, és kire,
és keressük, és már tudjuk, hogy kit.
Csak el ne vesszünk abban a magányban,
melyet a keresés lankaszt, a várakozás szít. |
|
 V
Az Alvilág fejedelme
meghívót küldött nevemre.
Szép ruhába öltöztettek,
krematóriumba vittek. |
|
 V
Férfiak, férfiak...
Ígérnek szép palotát...
Majd... asszony fogd a kapát!
Szeretnek bennünket! |
|
|
|
Ma 2018. szeptember 21. péntek,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
