|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 1,669
Nem aktiváltak: 0
Legújabb tag: kozari janosne
|
|
Ma 2010. február 09. kedd,
Abigél, Alex napja van.
Holnap Elvira napja lesz. |
|
era
A hídon át
Vezess csak át a hídon,
én követlek majd szótlanul,
s hallgatom szépen csendben,
ahogy egy madár bús dala szól.
Mókus játszik a fák közt,
halkan osonunk, csak úgy
ropog az avar lépteink alatt,
s egyre beljebb visz az utunk.
Búcsút int a nyár a tájnak,
az esõtõl könnyezõ fa ága
ringatózik lágyan, ahogy
játszadozik vele a szél.
Mint festményen a színek,
úgy kavarog a tájon a
múló idõ, utolsó csókot lehel
a fákra, s aztán tovatün.
Álomra hajtja fejét lassan
a természet,szíve nyugodni tér,
zúzmara száll a mohára,
s földre hull az õszi falevél.
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
Minden látogatót szeretettel várunk!
Szerkesztõség
|
|
Meghívó geiszlaszlo - Geisz László Suttógó fakoronák címû könyvének bemutatójára:
IDE KATTINTVA
NAPKORONG ANTOLÓGIÁVAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK, HÍREK, KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK
(utolsó frissítés: 2010.február 9. 5 óra)
IDE KATTINTVA
Kérjük az alkotókat, hogy egy nap, csak egy verset küldjenek be, a többit sajnos törölnünk kell!!
(Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!)
|
  Sz
Éjsötét könnycsepp hull,
az égen tündököl a tejút.
Álmos csillagok derengve
ragyogják be a végtelent. |
|
Álmok,s vágyak,mély érzések,
Sebzett szívek,szép remények.
Benned él még, szíved rejtekén,
Nem múlik el,táplálja a remény!
Legfényesebb csillagod szépen,
Nekem ragyog,odafent az égen,
Lesz még álom,s reménykedés
Csodálatos pillanatok, ébredés!
|
|
 M
Pelyhével kérkedik már a barka,
Szende csitriként eddig takarta!
Kertek alatt kódorog a ravasz
Vásott kölyök, fütyölve a tavasz. |
|
 Sz
hallottam
a hattyút énekelni
elmondjam,
milyen volt, elviseled? |
|
 Sz
Zöld árnyként csordogálsz a lombok hátára,
lelked napba olvadt felhők izzó vonulása.
Te vagy az őrület zászlórúdján hintázó józanság,
szavad vihar-gyűrűben habzó áramlás, |
|
 Sz
Pillangó illanó
Virágra surranó
Szirmokon billegő
Álmokat kergető. |
|
 Gy
Egy üzenet van a hóban,
csak te érted és én.
Még most is álmodom rólad,
de közénk áll a hó, s a jég.
|
|
 Gy
Nézd a jövőt és a fényt,
Az adja majd a reményt.
Ki nem ad fényt, se reményt
Annak ne adj semmi ént. |
|
 H
Lassú táncot jár,
aranysárga lángja,
viaszteste elfogy,
ha nem vigyáz magára.
|
|
 H
Mondd, tudnál-e levélnyelven beszélni,
S fákat szólítani a horizont alatt, |
|
 H
Milyen a szél,
ha nem regél?
Mi a levél,
ha nem zenél?
|
|
 H
Cukormentes verset írni -
méz nélkül kiteregetni
szófolyamot - eregetni
|
|
 H
Tenyerembe rajzoltalak
álmaimba takartalak,
szívembe égettelek
lelkem mélyére rejtettelek,
|
|
 M
Éjjeli lepke vagyok - te meg a gyertya lángja,
Repülök feléd, te lobbansz újra meg újra, vágyva. |
|
 M
most szürke-mogorva
súlyos légtorlaszokban
vészt jósol az égboltozat |
|
 M
Megbántottalak
Az elmulasztott tegnapok
Némaságával |
|
 M
Szemem lehunyva, testem mozdulatlan
tűri a halál szunnyadó követét,
kéjes vigyorával várja, hasztalan,
fáradó elmém feladja küzdelmét. |
|
 Z
Jó itt élni kismadárnak
Nyár- és télidőben,
Jut elég mag a begyükbe
De több jó időben.
|
|
 Z
Vallom nektek kedves drága barátaim:
még őrzitek bennem szép árva álmaim.
Bár arcomra betonozza könnyét csend,
|
|
.jpg) H
Apró gyöngyként csillan
ha nézed a tó vizét,
zöld ágak közt villan
kósza fényként a remény. |
|
 M
Csak néhány vonás még, és itt az est.
Az ecset pár buckát barnábbra fest.
Homokkal fodros part között
A víz alkonyfénybe öltözött. |
|
 M
lebbenő
függönyön
csobbanó |
|
 Sz
Tudom lassan... lassan elmúlok,
Egy gyönyörű pacsirta hangjában,
S annak a napnak reggelén,
A Nap nekem többet nem ragyog keleti szárnyában. |
|
 Sz
Mire megéltél nyolcvan évet
átjár a fájdalom, csak a remény éltet,
hogy nem hiába jártad végig élted. |
|
 H
Fagy csillámba fagyott ablak,
jégszilánkok rajza gyémántkép, |
|
|
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
heaven
A gyönyör rabjai
Midõn a rohanó idõt valaki elcsente,
Odébb libbent, mint anyátlanodott homokszemek,
- Érdektelenséget színlelve megdermedt a tér,
Irigyen pislogott harsány nászuk felett.
Ö volt az, kinek rendelte a végzet marka…
Hamvas bõre fedetlen testét hevítette,
Fortuna kegyeltjeként kényére-kedvére,
Üde ajka méz-nektárja kényeztette.
Forró csókot lehelt gyöngyözõ szirmaira,
Míg kedvese körmeit gerincébe véste, -
Bókokkal illette, s magasztalt szüntelen…
Megsejleni látszott a boszorkány vére.
Ujjai közt ficánkolt a rõt-szín hajzuhatag,
Csapkodó ráncokban vonaglottak féktelen;
Kéjtõl parázsló pír a bõrük alá szökött,
- Ösztön korbácsolta szédítõ élvezet -
Pirkadatig habzsolták a gyönyört szüntelen,
Képtelenek voltak betelni egymással.
Szeretkezésük dallamot játszott az éjbe,
Éket tett a Hold fejére, … - glóriával.
|
|
Amatõrversírók klubja 1001 klubtag az iwiw-en
|
|
