|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 Sz
Zebrán mentünk át az úton
Rád szóltam, vigyázz jól tudom.
Jött az autó, meg se állt,
Bennem a lélek tovaszállt. |
|
 Cs
Majd átadva magam a messzeségnek,
tűnődve figyelem, hogyan tűnik el minden
a horizonton, karba tett kézzel a föld és az ég. |
|
 Sz
léptek a járdán,
a fiú, ki várt rám,
porladó sárga rózsa,
szirmai sárba hullva, |
|
 Sz
Fürge kezek
mély zsebek
haszna,
ha van -
itt nem marad. |
|
 M
Hol volt és hol nem, a Dunán innen,
Az idő széttép, történhet minden.
Volt egy barátság, vagy talán nem is volt,
Volt-e olyan barát, aki szívében hord? |
|
 Sz
Újult erővel csap fel a mélyből
A vulkánok elsöprő okádmánya,
Fejvesztve menekül, ki csak lát,
Szedi sátorfáját, vagy hal a lávába. |
|
 Cs
Messze az égen a csillagok égnek,
hírnöke vagyok az éjjeli fénynek.
Látom a múltat, a jövőbe látok,
itt vagyok köztetek, gyógyító látnok. |
|
 Gy
Nem szerettem – bár óvatosan bántott –
a frissen tömött, púpos szalmazsákot.
|
|
 Gy
A rulett olyan, mint szépasszony szeme
Elveszted tőle az eszed és belé szeretsz. |
|
 Gy
Aztán egyszer észre sem vette
Kopni kezdett a fényes leple
Nem kereste senki sem már
Egyetlen szóra hiába vár |
|
 Gy
Lépnék én, de nem tudok
s ha tudnék, vajon hová?
Megszakadt életnek pecsétje,
némán mutat a föld alá. |
|
 Gy
Zúgó szélben, falevél susogva beszél,
beszél-vagy, sír talán..vágy a nyár után?
|
|
 Cs
Hát az ilyen fura alak
Ki ecsetre, pennára kap,
Bizony a fenének nem kell.
Nem lehet az rendes ember !
|
|
 Cs
Fázom,
s magamra húzom
takaróm. |
|
 H
Felbuktam árnyamban,- megijesztett
- hirtelen zúdultak emlékeim...
a múlt fátyolos kísértetei: -
tűnt arcunkra rákékült rézmetszet.
|
|
 Sz
Árnyak repkednek most ezen a csendes, sötét éjszakán
Körbe a falakon, felkúsznak a mennyezetre, habár
Lábuk nincs, de mégis járnak, kezük nincs, de mégis másznak
Ha fény jő valahonnan, felhatalmasodnak, óriásokká válnak. |
|
 G
A szakadék felett állok én egymagam
S csendben tekinték alám fájva; de halad
Égbolton a viharfelhők zúgó hada
„A mély elnyelte kincsem!” – ezt sikoltottam.
|
|
 G
Nincs más kiút, a szívem meghasadt,
Körülöttem a sok széthullt darab.
Testem fáj és lázban ég,
Mintha meztelenül, havon feküdnék. |
|
 Gy
Virág lennék lágy szirommal
Ölelnélek illatommal
A kelyhemből itatnálak
Levelemmel karolnálak. |
|
 Sz
Hol a színek új életre kelnek,
Dzsungeleknél mélyebbek a vermek.
Csapdát állít ott a vad a vadnak.
S az emberek istenek maradnak.
|
|
 Sz
Majd bebújt az asszonyához,
Megölelte kedvesen,
Kiskifli nagykifli pózban,
Simogatta édesen. |
|
 Sz
Mikor keleten álmából ébred
Pírban égő arccal, vágy és sóvárgás
Csillan szerelem-könnyes szemében
Kedvesét siratva az elmúlás.
|
|
 Sz
Hosszú úszó fényes szivar
Mit a fák ága eltakar.
Bennem mély nyomot hagyott,
Nem álmodtam, ébren vagyok. |
|
 Sz
Röpke óra alatt
elérem Fehérvárt,
valahai régmúlt királyok városát. |
|
 H
Csak prózában tudok beszélni róla,
nem fényezheti rím, se' ékes szólam,
a pokol árnyékát hozom felszínre,
cicomázni kegyeletsértő is lenne.
|
|
|
|
Ma 2024. május 22. szerda,
Júlia, Rita napja van.
Holnap Dezső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
