|
 Vendég: 29
Tag: GreVita
Regisztráltak: 2,217
|
|
 I
hol a boldogság?
mikor szükség lenne reá, |
|
 I
Gyûlölöm az éjjeleket, ösvényüket, mélységüket |
|
 I
Ûzött vadként rohanok a Világban, |
|
 I
Csak a csend vesz körül.
Érzem, hogy fáj, hogy felõröl
Lassan a magány... |
|
Utolsó aranyló sugaraimmal még érinthetem testedet,
és egy pillanat erejéig találkozik tekintetünk. |
|
 I
Tarka lepke a virágon,
Ki gondol egyet hirtelen |
|
Álltunk már háborúban, s idilli képben.
C |
|
Erõs a mérged,
mard ki magad innen.
C |
|
Ha a fák hullajtják leveleit,
tudd, hogy szomorú vagyok, mert nem vagy itt!
C |
|
Lágyan ajka az ajkadhoz ér, hogy forrón ölelhessen át,
C |
|
Ugyan szívsebeim szélei hegednek,
De keresem részét a köztes üregnek,
C |
|
Érezz mély fájdalmat,
Önpusztító vágyakat!
C |
|
A csend is öröm veled
minden múló ,
C |
|
Már soha nem válik belõlem rózsa,
Kit a király kertésze gondozza,
C
|
|
Megfognám finom kezed,
De megkötözve nem lehet
C |
|
 I
Lehetnék én a szomjas sivatag,
Mely homokszemcséi a széltõl táncot ad! |
|
 T
Bizalmamba fogadtalak, a barátom voltál,
Egy pillanat alatt mégis elárultál!
|
|
 T
Az évezredek alatt sok vallás kultúra született,
|
|
 I
Szívem tetre kész nyílik az értelem,
Az érzelem el nem vész,
Fogd mag a két kezem, |
|
 T
Salome, a szultán egyetlen lánya,
naphosszatt idõzött anyja kertjében,
|
|
 T
Mondd, te hanton nyíló virág,
Harmatod cseppjét hová hullatod,
|
|
 T
Hol volt az igaz ösvény?
Az õszinteség, a titok és az ármány,
|
|
 T
A köveket mossa a habostenger
a hûvös éjben,
|
|
 T
Vajon lesz e holnap kenyered,
Ha a mait lassan megeszed? |
|
 T
Neked adnám a holdfényt,
ha díszcsomagolásba rejthetném, |
|
|
|
Ma 2025. október 28. kedd,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
