Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJúnius 06 2020 16:59:08
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Szerelem
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10201]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3569]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Egy hamis élet margójára
Igaz történet, egy kevés fikcióval...







Dél... Már csak fél óra a vonat indulásáig én mégis itt ülök, és meg sem moccanok, az utazás vágyának halvány szikráját sem érzem magamban, így lábaim még mindig mozdulatlanok, pedig tudom, ha most nem veszem a kabátom, elkésem. Tulajdonképpen van valami értelme végigcsinálni? Egyre inkább úgy érzem, hogy a válasz: nem, nincs! Hisz legutóbb...
Láttam... Láttam a szélsebesen felbukkanó és azon nyomban el is t?n? fákat, melyeket a kora áprilisi szell? lassú, gyengéd táncra bíztatott. Láttam, ahogyan a messzi távolban az addigi síkságot dombok, hegyek ölel? sokasága váltja fel, tudatván, hamarosan hazaérkezem. Tudtam néhány perc múlva ott leszek, ám mégis abban a pillanatban még olyan elérhetetlennek, olyan távolinak t?nt az otthonomat jelent? táj, s sokkal közelebbi, kézelfoghatóbb volt az az eltorzult kép, mely az es?áztatta vonatablakból nézett vissza rám. Kissé elmosódva, de jól kivehet?en látszott a sápadt, beesett arcom tükörképe, mely ma is h?en mutatja a reám téved? tekinteteknek azt a rengeteg megpróbáltatást, harcot, amit eddigi életem során átvészeltem. Beteges, ráncos b?röm vagy tíz évet csalt el életemb?l, s a magam 30 évével öregnek t?ntem. De akkor, akkor valahogy minden súly, minden fájdalom lehullt rólam, s újra 19 esztend?snek láttam magam. Ugyanazt az arcot láttam magam el?tt, aki egyszer gyerekként elhagyta azt a vidéket...
Füttyszó! Füttyszó jelezte, az új megállót, s a kalauz kedves mosolya felém, mellyel tudatta, hogy ez az én megállóm. Emlékszem indulás el?tt megkértem, hogy szóljon a megfelel?nél, nem mintha nem tudtam volna, hogy hol kell leszállni, de egyszer?en beszélnem kellett valakivel. Barátok híján unalmas, szürke kis életemet az ilyen apró beszélgetések tarkítják. Az eladó a közértben, a postás, mindennap pontban tízkor és a kalauz a vonaton.
A vezet? lassan, szinte túl óvatosan állította meg a szerelvényt, mintha azt sugallná: "Még visszaülhetsz, nem muszáj itt leszállnod!" Mégis éreztem meg kell tennem...
A leveg?, a vasúti feny?fák illata még mindig a régi volt, s magas sarkú cip?m ugyanúgy viaskodott a lerakott sárga kaviccsal, mint mindig.
Mindig eszembe jut, fiatalkoromban milyen nehezemre esett megtenni az utat hazáig. Gy?löltem a hosszú, órákon át tartó utazás után a gondolatot, hogy a vonat nem a küszöbünk el?tt tett le, s nem elég, hogy fáradtan, a cip?t?l meggyötört lábakkal hazáig kellett sétálnom az es?ben, de az út még macskaköves is volt, nehogy egyben maradjon a bokám.
Akkor, azonban szerettem volna leülni az oly sokszor elátkozott macskaköves útra és egyenként végigsimítani ?ket, úgy mintha csak rég nem látott rokonok volnának.
Igaz, a séta egyáltalán nem volt kényelmes rajtuk, de nem érdekelt. Leny?gözött az utca változatlansága , a sarki vendégl? azóta is rendíthetetlen nyugalma, a már düledez? templom harangjának érces hangja, az utcánk végében álló boltocska hívogató szavai.
Elgondolkoztamr... Vajon ha bementem volna, ugyanaz a kedves néni nyújtotta volna felém a kedvenc csokoládémat, mint 11 évvel azel?tt? Felismert volna és vajon megkérdezte volna, hogy hova is t?ntem el azon az éjjelen oly hirtelen? Elmondta volna, hogy a szüleim kerestek-e valaha, hogy hallottnak, vagy él?nek hittek-e?
Vagy 10 percet álltam a boltocska el?tt mégsem mentem be. Biztosan nem emlékszik rám, gondoltam akkor. Elfelejtett, úgy ahogy mindenki más is.
Továbbindultam, s ahogy az utcánkba értem emlékek tömege rohanta meg a már amúgy is zavarodott elmémet. Az els? bicikli utam, az els? karórám, ami pont azon a helyen tört darabokra, az els? igazi szerelem, akivel kézen fogva léptem be az üvegajtónkon, s az utolsó éjszaka, amit ott töltöttem. Az este mikor visszapillantás, nélkül hagytam ott mindent és mindenkit. Az este mikor elhatároztam, csak én számítok és senki más...
Csak mentem. Egyik lépés a másik után, ám ahogy gondolataim egyre gyorsabban követték egymást, a lábaim megtorpantak, az agyam megálljt parancsolt, s ?k engedelmeskedtek.
"Mi a fenét keresek én itt? Mit mondhatnék nekik? Apa, anya hazajöttem? És ?k megölelnek és leülünk vacsorázni, mintha misem történt volna?... Nem hinném! Emlékezz csak mi el?l menekültél el! Nem a családod el?l, hanem az emberek el?l, akikkel kénytelen voltál együtt élni, s akikt?l csak keser?séget kaptál, nem mást!" Ezek a gondolatok záporoztak a fejemben, de tovább mentem. Eljutottam addig, már nem fordulhattam vissza. Cip?m, alig hallható, gyengéd kopogása betöltötte az egész utcát, egy teremtett lélek sem járt arra, ami nem volt meglep?. Sosem volt egy forgalmas utca, hiszen a házunkkal szembeni régi temet? csak Mindenszentek napján vonzotta a szül?ket, testvéreket, unokákat. Olyankor virágba borult minden sírhely, s mikor a sötétség elfedte azok káprázatos színét csak az illatuk szivárgott be a szobám ablakán. Órákon át csak ültem, s gyönyörködtem a gyertyák fényében, ahogy a sok apró lángocska összeolvad, s azt az érzést kelti mintha a csillagos ég lenne alattam. Sokszor elhitettem magammal, hogy az évnek egyetlen napján képes vagyok felülr?l nézni a csillagokat, elhittem, hogy különleges vagyok, hogy a létem megismételhetetlen, s hogy a lelkem boldog.
Ám a spaletták zárva voltak ablakomon, a szobám terasza ápolatlan volt, mintha azóta nem járt volna ott senki. Talán még a ledobott ruháim, a plüssállataim, s a levél, melyet édesanyámnak hagytam hátra magyarázatként, ugyanott és ugyanúgy vannak, érintetlenek, mintha csak arra várnának, hogy bármelyik pillanatban újra használom ?ket.
Kapunkon, s a ház utcára néz? fala még mindig apa m?helyét hirdette, az ajtó ugyanúgy zárva volt, mint mindig, a kert azonban kissé gondozatlan volt.
Nagy leveg?t vettem, benntartottam, kifújtam és beléptem. Pontosabban beléptem volna, ha lett volna elég merszem. "Talán otthon sincsenek, talán elmentek otthonról. Megvárom, míg hazaérnek, s addig meglátogatom a szomszéd nénit" - gondoltam.
Nála kopognom sem kellett, az ajtó már nyitva volt, s ? ott állt. Semmit nem változott az el?z? április óta, egy percet sem öregedett. Udvarias n?höz méltán ezt szóvá is tettem és félig könnyes mosoly kíséretében leültem a konyhában, ahol már az asztalon várt a forró kávé és a sütemény, amit mindig is annyira szerettem.
- Egy percet sem késtél leányzó! Milyen újra itthon?- kérdezte kedvesen
- Jó, jó... Reggel érkeztem, eddig a szüleimnél voltam. Megvolt az éves látogatás., s gondoltam miel?tt hazaindulok, megnézem, mi újság Önnel? Jól tetszik lenni? Unokák?
- Unokák? Hisz emlékszel már tavaly sem jöttek. Karácsonykor küldenek egy lapot, de csak Te vagy az aki meglátogat! ?k még csak évente egyszer sem jönnek el... De mesélj! Hogy vagy? Anyukád jól van? Apukádnak még mindig megy az üzlet?
Mindegy egyes szavamra tisztán emlékszem, hiszen nem gyakran hazudtam... De akkor szemrebbenés nélkül ment.
- Igen, igen jól vannak! Anya mintha nem lenne képes id?södni! Ugyanolyan, mint régen! Apa meg, azt hiszem száz éves koráig képes lesz dolgozni. Igaz panaszkodik, hogy egyre kevesebben keresik fel, de a régi kuncsaftok csak csak visszajárnak. Rajta látszik az id? múlása. Az öcsém, ? kész férfi lett, megházasodott az ?sszel! A n?vérem pedig külföldön él, tudja ? m?vész!
- Tudom kedveském, tudom! S te?
- Én? Én megvagyok, minden a legnagyobb rendben! De sietnem kell! Lekésem a vonatom, a barátaim pedig meg várnak otthon... Örülök, hogy láttam, köszönöm a kávét! Köszönök mindent!
Sietve kirohantam, pedig a vonatig még több mint fél óra volt. Lassan visszasétáltam a macskaköves úton, s leültem az állomáson. Tudatosult bennem, hogy megint elmentem, újra felültem a vonatra, mint ahogy az elmúlt nyolc évben minden áprilisban tette, de megint csak a szomszédig jutottam!
Nyolc éven keresztül nem volt merszem bemenni, de most már teljesen mindegy, hiszen ma már én is tudom azt, amit a néni nem vallott be nekem oly sok éven át. A szüleim rég nem laktak már abban a házban. A szökésemet követ?en fél évvel elköltöztek nem tudni hová, ? mégsem szólt. Minden egyes évben végighallgatta a hamis életem történetét, mégis hallgatott. Hiszen nincs is jobb, mint egy jó hazugság. Neki látogató kellett, nekem pedig hit, hogy van családom!
De nincs id?m ezen gondolkozni, lekésem a vonatom...





Tóth Lívia
2007-09-05


Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. június 06. szombat,
Norbert napja van.
Holnap Róbert napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
06/06/2020 10:15
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
06/06/2020 08:18
Legyen jó hétvégétek!

Helen Bereg
05/06/2020 19:22
Szép estét Napkorong!

Manon
05/06/2020 08:08
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
05/06/2020 07:53
Jó reggeltet és jó napot kívánok mindenkinek!

iytop
04/06/2020 20:18
Isten nyugosztalja!

Helen Bereg
04/06/2020 19:04
Szép estét Napkorong!

Manon
04/06/2020 08:29
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
04/06/2020 08:08
Jó reggelt kívánok mindenkinek és ne feledjétek a mai évfordulót, amit a "művel nyugat" csinált velünk. Ők most a legjobb barátaink! Ez aztán a reál-történelem!

ElizabethSuzanne0302
03/06/2020 21:01
Őszinte részvétem! smiley

Helen Bereg
03/06/2020 19:28
Szép estét Napkorong!

Gyongy
03/06/2020 12:48
Nyugodjék békében Viola, őszinte részvétem a családjának!

vali75
03/06/2020 10:48
Drága Viola, nyugodj békében, szíved megpihenni tért, ígérem vigyázok nagyon a könyvedre amit küldtél nekem. Isten veled!

PiaNista
03/06/2020 10:20
Farkas Viola testvérével kettesben táncosnôként bejárta egész Európát, rengeteg tapsot kapott. Rengeteg verset írt, sok (talán hét) könyve jelent meg. Isten nyugosztalja.

PiaNista
03/06/2020 10:17
Icuka, köszönjük Viola búcsúztatását.

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes