Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 12 2021 14:49:42
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 9
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,203
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Notarius: Ez nem szörnyű, ez harc!
Az ajtó halk nyikorgással tárult ki, amin egy fiatal fiú lépett be, vállán egy puskával. Nem lehetett több huszonegy évesnél, ruhája kissé viseltes, és kopottas volt, de látszott rajta, hogy gondosan ügyeltek tisztaságára.
Ahogy becsukta az ajtót, leakasztotta válláról a puskát, de nem tette le, hanem a konyhába indult, ahonnan anyja szöszmötölése hallatszott. Miután belépett a helyiségbe, a sarokba állította a fegyvert, és leült a legközelebbi székre.
A nőt annyira lefoglalta teendője, hogy nem hallotta meg fiát, így Péter nézte egy darabig, majd megszólalt:
- Észre sem veszel? – Anyja látható ijedtséggel fordult meg, és mosoly terült szét az arcán, mikor meglátta.
- Ó fiam, muszáj neked mindig lopakodni? A szívbajt hoztad rám! – legyintett Mária, és visszafordult a mosogatáshoz, közben újra megszólalt. - Csakhogy hazajöttél! Hallottam mi minden történt tegnap este. Ez szörnyű!
- Már miért lenne szörnyű? – kérdezte szórakozottan a fiú, és tágra nyílt szemekkel meredt maga elé.
- Mindjárt adok egy kis ételt, csak ezt befejezem. Hogyhogy miért lenne szörnyű? Hát emberek haltak meg, lövöldöznek az utcán, és…
- Anya, ez nem szörnyű, ez harc!
Mária lecsapkodta kezéről a habot, és megtörölte, majd a kiskredenchez lépet, amikor szeme megakadt a sarokban lévő fegyveren.: - Ez meg mi a fene? Hogy… mit…Mit keres ez itt? – szinte köpte a szavakat, és arca egyre jobban lángba borult. – Ugye nem álltál be te is lövöldözni? – A kérdést szinte parancsoló hangsúllyal tette fel, és látszott rajta, hogy nem vár ellentmondást.
- Miért vagy ennyire felháborodva? Végre visszaadhatjuk a ruszkiknak, amit adtak, és erre te itt csodálkozol, meg kiabálsz?
- Visszaadni? Te kapsz majd tőlük valamit, méghozzá egy golyót. – Kiabálta a nő, és arca égett a dühtől. A fiú nem szólt semmit, csak továbbra is maga elé bámult. Ez még jobban felidegesítette Máriát, de mikor elkezdte volna mondandóját fia nyakába zúdítani, belépett József.
Valamilyen természetfeletti okból kifolyólag egyből a fegyverre esett a tekintete, majd hosszasan Péterre nézett.
A fiú ekkor már felemelte tekintetét, és rezzenéstelen arccal állta apja figyelmét.
- Józsi, mondjad neki, hogy…
- Csönd, Mária! – Dörrent rá a feleségére a férfi, majd odahúzott egy széket fiával szembe, és leült.
- Mit akarsz? – kérdezte.
- Tudod nagyon jól!
- A kérdésre válaszolj!
- Én is harcolni fogok.
József hátradőlt a székben, és összefonta széles mellkasa előtt karjait.
- Hozd be a sakkot, Mária! – A nő értetlen arcot vágott, de tudta nagyon jól, hogy ha férje ilyen hangot használ, akkor nem érdemes vitázni vele, így kiment.
- Mi hír az egyetemen?
- Felfüggesztették az oktatást. És mi volt a gyárban?
A férfi egy másik kérdéssel válaszolt.: - Hányan vagytok? – Péter kissé meglepődött a hirtelen témaváltástól, és egy pillanatig azt sem tudta miről van szó, de végül megértette mire gondolt apja.
- Tizenhatan.
József fejével a fegyver felé intett.: - És tudja valaki köztetek hogy kell használni?
Ekkor belépett Mária a sakktáblával, így Péter nyitva hagyta a kérdést, és remélte, hogy apja nem teszi fel újra. A nő odaadta Józsefnek, ő pedig széthajtotta, kivette a bábukat, majd a fehéreket odatolta fia elé, ő pedig a feketéket kezdte el felrakni.
- Játszunk! – mondta, és addig nézte fiát, míg el nem kezdte felrakosgatni a saját bábuit. Miután végeztek, Péter kilépett az egyik gyaloggal. - Te jössz!
A középkorú férfi a táblára meredt, és úgy látszott, mintha erőteljesen gondolkodna, majd kisvártatva lépett a lóval.
- Szóval te is beállsz? – Kérdezte.
A fiú tudta, hogy csak költői a kérdés, mégis válaszolt.: - Én is beállok! – És lépett egyet az egyik gyaloggal. Mária nem szólt semmit, csak értetlenül nézte férjét és fiát.
- Mit állsz ott, asszony? Készíts valami ételt! – A nő, mintha álomból ébredt volna, összerezzent, majd egy fazekat vett elő.
József a sakktáblát vizsgálgatta, aztán egyik bütykös kezével előrébb tolta a saját gyalogját:
- Lesz valami értelme?
Péter erre felkapta tekintetét, remélve, hogy szembe tud nézni a férfival, de ő továbbra is a bábukra meredt.
- Lesz-e értelme? Már most megvan az értelme! – Miután ezt kimondta, leütötte az egyik gyalogot. Apja nem szólt semmit, csak nézte, ahogy félreteszi a bábut, majd sóhajtott egyet.
- És hogy akarsz elmenni, mikor kijárási tilalom van?
- Már nincs tilalom! – válaszolta egyből.
- És a statárium?
- Nagy Imre felfüggesztette. – A fiú tudta, hogy apja is értesült az eseményekről, és Nagy Imre déli beszédét is hallotta, mégis úgy tett, mintha egy idegennel beszélne, aki csak most értesült az eseményekről.
A szekrényen ketyegő óra megnyugtató hatást kölcsönzött a csendbe, de most senki sem érezte magát nyugodtnak. Kint már teljesen besötétedett, és a hold kezdte elönteni halvány fényével a néhány helyen még friss harcok színteréül szolgáló utcákat.
- Ki akarjátok léptetni Magyarországot a Varsói Szerződésből?
- Igen! Miért? Egyáltalán hogy kérdezhetsz ilyet?
- Azt akarjátok, mint Ausztria, igaz?
- Ha kilépünk, semlegesek leszünk. Nem támadhatnak meg az oroszok!
József oldalra lépett a futóval, és leütötte fia egyik lovát. – Sakk! Attól félek, Hruscsov nem fogja hagyni. Ausztriának mások a szomszédai, Olaszország, Németország, Svájc, csupa nyugati ország. Magyarország jobban beékelődik az oroszok határába.
- Nem kell többé a ruszki befolyás! – válaszolta a fiú, és ellépett a sakkból, majd folytatta: - Ha sikerül kilépni, majd Amerika segít!
- Ugyan, fiam! Amerika túl messze van…
Némaság telepedett a konyhára. Mária krumplit darabolt a fazékba, és nem szólt semmit, viszont látszott kipirult arcán, hogy igenis lenne mondanivalója. Péter, és József tovább sakkoztak, és egyre kevesebb bábu maradt a táblán.
- Nem biztos, hogy olyan nagyon messze van. – Törte meg a csendet a fiú, és előre lépett a bástyával, majd folytatta. – Hallottam pár ismerőstől, hogy vidéken is megmozdultak az emberek.
- Vidéken? Hol vidéken?
- Miskolc elhozta saját huszonegy pontját. – Apja megdöbbenését csupán abból lehetett kiolvasni, hogy enyhén felhúzta szemöldökét, de továbbra is a táblát figyelte.
- Ezt honnan tudod?
- Tudom. – válaszolta Péter és oldalra lépett a bástyájával. – Sakk!
- Szép dolog, amit csináltok, - kezdte József, miközben kilépett a sakkból, - és bátor, de meg lesz az eredménye? Oroszország hatalmas, a francba, hiszen övék a fél világ! Ha egy akkora országban, mint Lengyelország, eloltották a tüzet, akkor Magyarország mit várhat, mikor itt már harcolnak?
- Apám, ilyet még nem csináltak, amit mi teszünk! Szembeszegültünk a nagy Szovjetunióval, és meghallgatják követeléseinket! Nagy Imre ül a miniszteri székben, és ma sem tudták felszámolni a harcokat! Sakk! – Ha József fiára nézett volna, akkor észre vehette volna a félmosolyt az arcán, de mivel a táblára figyelt, ezért csupán a bábuk voltak tanúi fia rejtett büszkeségének.
- No igen. – A férfi nézegette egy darabig a felállást, és már-már úgy tűnt, Péteré lesz a győzelem, de az utolsó pillanatban észrevette a helyzetet, és belépett a sakkot adó bábu elé.
- De az orosz hadsereg nem ekkora. Mi lesz, ha többen jönnek, és kifulladnak a harcok?
- Éppen hogy nem fognak kifulladni! Egyre többen állnak a szabadságharc mellé, hát nem veszed észre?
- Hogy beszélsz apáddal? – csapott az asztalra a férfi, amitől az összes bábu megremegett, néhány el is borult. Fia hátrahőkölt, és látszott rajta, hogy megijedt.
- Bocsánat, nem akar…
- Hallgass!
- Józsi, ne ki…
- Csönd, Mária! – Kiáltott rá a feleségére is a férfi, és vöröslő arccal méregette fiát. – Nehogy azt hidd, hogy én ellened vagyok, vagy az ellen, amit csináltok! Örülök neki, és igazatok van! Csak féltelek, fiam! Ahogy az összes többi barátodat féltem! Mi lesz veletek, ha a ruszkik jönnek, és elborítanak mindent? Én már láttam őket megszámlálhatatlan mennyiségben! Azt hiszed, kíméletesek lesznek? Erről híresek? Sakk! – mondta, és a király elé lépett a bástyájával.
- És mi lesz akkor, ha nem csinálunk semmit? Hagyjuk, hogy itt uralkodjanak rajtunk? Eleget vettek már el tőlünk, és eleget tűrtünk már! Én nem félek! – válaszolt, és kilépett a sakkból. József ismét a táblára meredt, de úgy tűnt gondolatban teljesen máshol jár.
Mária eddig feszülten figyelt, de most hogy látszólag nem történt semmi nagyobb baj, visszafordult az edényhez, és kavargatni kezdte. Férje, megtörve mozdulatlanságát, lépett.
Péter lopva a fegyverre pillantott. Eszébe jutott apja nemrég feltett kérdése „ tudja valaki köztetek hogy kell használni?”. Azon a két töltényen járt az esze, ami a fegyverben volt, hogy vajon mi lesz a sorsuk, vajon hogy lesznek felhasználva, kinek a hasznára, és kinek a kárára. De mivel nem tudta a választ, ezért visszafordult a táblához, és lépett: - Sakk-matt!
Várt egy pillanatig, hogy megbizonyosodjon, tényleg matt-e, majd hátratolta a széket és felállt. Ránézett a ketyegős órára a szekrényen, majd elindult az ajtó felé.
- Hova mész fiam? Hiszen itt főzöm az ételt! Gyere vissza! – kiáltotta Mária, és hangja sírásba fúlt.
- Várj, Péter! – Szólalt meg az apja olyan hangon, amitől a fiú egyből megdermedt. Felállt, és szép lassan összerakta a sakk-készletet. Miután végzett, odalépett a nagy kredenc mellé, nekitámaszkodott, majd tolni kezdte.
- Józsi, mit csinálsz?
- Csönd, Mária! – szólt rá feleségére, és ahogy sikerült egy méterrel előrébb mozdítania a szekrényt, megállt. Behajolt az így keletkezett nyíláson, közben megszólalt.
- Mikor akarsz indulni? – Nem mondta ki fia nevét.
- Úgy döntöttem, most azonnal! – válaszolta, minden bátorságát összeszedve.
- Hová mész? – kérdezte a férfi, és még mindig a szekrény mögött motozott.
- A nyolcadik kerületben van egy kis csapat.
József nem szólt többet, helyette előhúzta karját, amiben egy kis fémdoboz volt. – Erre szükséged lesz! – mondta, és odatette az asztalra, majd elkezdte visszahúzni az ormótlan szekrényt.
A fiú kíváncsian lépett a dobozkához, és ahogy felkapta, valami csörrent benne. Kissé rozsdás fedelén látszott, hogy régóta nem bolygatták, így nem volt könnyű feladat megtalálni a kis nyitómélyedést, de végül sikerült.
Három darab puskába való töltény hevert benne.
- Lőszerből sosem elég! - mondta apja, majd megölelte a fiút. Az óra ketyegésén, és Mária halk sírásán kívül csöndes volt minden.
- Na induljunk! - József elengedte fiát, és a kabátjáért ment. Péter hitetlenkedve nézte, de nem kérdezett semmit, mert sejtette, hogy kérdésnek itt már nincs helye.
- Mit képzeltek? Mégis hogy gondoljátok, hogy csak így itt hagytok…
- Csönd, Mária! – kérte halkan a férfi, ahogy visszajött, immár kabátban, majd ránézett a fiára, aki viszonozta tekintetét.
Ezután elmúlt a néma ima pillanata, és mindketten elindultak, elől a fiú, mögötte a férfi…


Notarius (K. Zs.)
D., 2008. október
Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - december 02 2009 08:08:07
Kedves Notarius!

Csak annyit fűzök hozzá, hogy nem mindegy milyen cél érdekében fogunk fegyvert a kézbe és használjuk azt!
Igenis voltak nemes célok. Amúgy én nagyon fegyver- és háborúellenes vagyok.


Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmileysmiley
Notarius - december 05 2009 12:53:29
Köszönöm a hozzászólást!smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 12. hétfő,
Gyula napja van.
Holnap Ida napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
12/04/2021 11:03
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
12/04/2021 10:53
Mindenkinek küldöm az üdvözletemet!

pircsi47
12/04/2021 10:43
Szeretettel köszöntöm a GYULÁKAT!

pircsi47
12/04/2021 10:33
SZÉP NAPOT KEDVESEK!

Helen Bereg
11/04/2021 18:04
Szép estét Koronglakók! smiley

Helen Bereg
11/04/2021 13:25
Szép vasárnapot Mindenkinek! smiley

KiberFeri
11/04/2021 09:13
Legyen tavaszias a vasárnapotok!

Helen Bereg
10/04/2021 18:59
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
10/04/2021 13:22
Szépséges hétvégét Napkorong! smiley

KiberFeri
10/04/2021 08:50
Kellemes és jó hétvégét kívánok minden kedves lakótársnak és a minden olvasónknak!

Delfinke
09/04/2021 23:45
Jó ejt

Helen Bereg
09/04/2021 19:09
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
09/04/2021 13:28
Szép napot Koronglakók! smiley

KiberFeri
09/04/2021 11:39
kellemes legyen a mai napotok, csak ennyit, de ezt nagyon kívánom!

Manon
08/04/2021 11:14
Szép napot mindenkinek!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes