Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 24 2020 22:02:31
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 4
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3566]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
madi69: Hiszti és remény
Hiszti és remény







Hisztis kislány voltam. Így mondják. Tündéri, fehér, kisruhámban olyan természetességgel vetettem bele magam a pocsolyába, hogy azt szinte öröm volt nézni.

Másoknak. A szüleim kétségbeestek, majd dühösek lettek rám, aztán más taktikát választva csak rám hagyták. Próbáltak szép szavakkal is hatni rám, de semmi foganatja nem volt. Négyéves korom körül olyan erővel törtek rám a hisztirohamok, hogy a szüleim már orvoshoz vittek: mi lehet velem a baj?! Esetleg, mi lehet velük a baj?

A doki szerint semmi bajom nem volt. Adott egy egészen egyszerű tanácsot a meg- illetve lenyugtatásomra, miszerint nyár lévén, folyamodjanak a szódásüveghez: ha rám tör a hiszti, nyugodtan spricceljenek az arcomba.

Hát, meg is tették. Egyszer. Utána már a csak a hívó mondatot kellett fennhangon nekem szegezni: - Ildi! Ha nem hagyod abba, hozom a szódásüveget! S én fülem, farkam behúzva szárítottam fel az épp csak elindulni készülő könnycseppeket.

Aztán ahogy cseperedtem, hazudós kiskamasz lett belőlem. Így emlékszem. Nem volt barátom. Egy sem. Csak szerettem volna valahova tartozni, valakit a barátnőmnek nevezni, cinkosan összenézni, kajánul vihogni a csak mi értette vicceken. De nem volt, tényleg, egy sem. Otthon sokat fantáziáltam, hogy miket is csinálhatnánk a barátnőmmel. Jó volt csak gondolni is rá. Így kezdődtek a kisebb füllentéseim. Az osztálytársaknak meséltem a papagájomról, akit, ha lenne barátnőm, együtt etetgethetnénk. Meséltem a vadiúj farmeremről, amit anyám csak ünnepnapon enged felvenni, de ha meghívnának a szülinapi zsúrjukra, biztosan abba mennék. Meséltem utazásokról, meg fényképekről, amit a barátnőmnek, otthon, szívesen megmutogathatnék.

Persze nem volt nekem se papagájom, se farmerom, és nem voltunk sehol sem, csak a SZOT-üdülőben, Gödön.

Amikor fiatal nővé értem, magányossá váltam. Még mindig nyomaszt, ha erre gondolok. Lett barátnőm, olyan kuncogós, együtt vihogós, életünk nagy terveit megbeszélős. Lett nagy-nagy első szerelem, olyan kicsit belehalós, kicsit romantikus, nagyon égető, olyan, mint amilyennek a nagy szerelemnek lennie kell. Aztán úgy is lett vége, mint minden ilyen szerelemnek. Fájón.

És nem találtam az utam. Nem találtam a helyem. Nem leltem a világító lámpást, ami mutatná az utat. Kicsit el is vesztem. Aztán a szüleim lecibáltak a lebegésből és munkába álltam.

Végül én is anya lettem. Tudom, hogy túl aggódós. De minden anya így kezdi. Az első gyerek megérkezésekor még nincs tapasztalat. Honnan is lenne? A tapasztalatot mindenkinek magának kell megszereznie, nincs egy könyv azzal a címmel, hogy: Saját tapasztalatok kezdő szülőknek, csak neked, Kedves Ildikó és József...

De túléltük az első időszakot. A gyerek is. S ez jó volt! A lehető legjobb. Aztán megszületett a második gyermekünk is, akit már tapasztalatokkal a tarsolyunkban próbáltunk, próbálunk ma is terelgetni.

Ma negyvenéves, érettnek mondott nő vagyok. Bár néha nem így érzem.

Már ezer és ezer tapasztalatot tudhatok a hátam mögött... De ma is hisztis vagyok, hazudós, magányos, aggódós, semmit nem változtam az évek alatt. Erre a minap jöttem rá, egy újabb átautózott napon.



Tegnap kiborultam, mert a párom elkeverte a hónapok alatt összegyűjtött jegyzeteimet, és úgy feszített bennem a düh, hogy hagynom kellett kitörni, mert ha nem, akkor, úgy éreztem, lufiként robbanok szét. Hisztiztem, szinte toporzékoltam, de a végén persze, a negyven évemnek köszönhetően megmagyaráztam magamnak, hogy jogos volt a kiborulásom. (Mert a hisztit 18 éves kor után így hívjuk).

Hazudok magamnak és apámnak. Nap, mint nap. Apám az utóbbi időben nagyon beteg. Ápolom a testét, próbálok tartást adni neki és a lelke mellé férkőzni minden nap. Általában azzal kezdem, hogy ma már sokkal jobb színben van, mint tegnap. Ami persze nem igaz, és meghasad a szívem, hogy sorvadni látom minden áldott nap.
Hazudtam, amikor meg akartam borotválni, mert ő most képtelen erre, hogy csináltam már ilyet.
Hazudtam, hogy a családnak csináltam épp a kedvencét, s abból hoztam neki is egy kis kóstolót, holott csak az ő kedvéért főztem éjjel becsinált levest.

Még hiszek a csodákban. Bár veszélyes hinni, mert öntelté tesz. Vagy gyermeteggé. Én vállalom mindkettőt. De hinnem kell, mert különben nem megy ez nekem.

És magányos is vagyok. Esténként hullafáradtan magam autózgatok, a magam gondolataival, a saját kérdéseimmel, amit csak magamnak tehetek fel, s a választ is csak magamban kereshetem. Az utat tudom hazafelé, de hogy merre jutok oda, csak rajtam múlik. Aggódásom pedig épp most az egekig ér. Most nem a gyerekeim felé árasztom, hanem apámé minden rezdülésem. Az éjjel megcsörrent telefonok, a kezemben tartott beteg, elfogyó, hörgő test, s a hosszú, néma szemekkel átvirrasztott éjszakák, mind-mind az enyémek.

De öntelt módon hiszek a csodákban. Hiszek egy szebb tavaszban, hiszek egy vidám mosolyban, hiszek egy közös sétában, hiszek, mert hinnem kell.

Apa meggyógyul. Apa újra az apám lehet, akinek hisztizhetek, s ő újra a szódásüveggel fenyegethet, pajkos vidámsággal a szemében, és én kajánul félelmet hazudhatok.
Apa meggyógyul. Meg kell gyógyulnia, hogy ne legyek magányos, hogy ne legyek árva, hogy aggódásom célpontja megváltozhasson újra.
Apa meggyógyul. Mert öntelt vagyok és gyermeteg..., mert hiszek a csodákban.
Hozzászólások
lenabelicosa - február 15 2010 11:46:22
Kedves Madi69, higgy a csodákban! Nagyon veled éltem ebben a történetben, bár én nem voltam ilyen, mégis átéreztem minden rezdülését. Valóban rajtunk múlik minden... smiley
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Léna
Torma Zsuzsanna - február 15 2010 13:56:53
Kedves Madi!

Nagyon kedves a gyermekkorodra való visszaemlékezés. Egyáltalán nem vagy öntelt akkor, amikor azért szeretnéd, hogy édesapád meggyógyuljon, hogy ne legyél magányos, árva. Csupán csak egy kicsit gyermekien önző vagy (érthető módon), mint a gyermek, aki nem szeretné elveszíteni kedvenc játékát.
El is tudom hinni Neked, hogy nem bánnád, ha újra a szódásüveggel lennél ijesztgetve, csak hogy édesapád visszakaphassa az egészségét.
Együttérzek Veled, amire most igazán nagy szükséged van!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
amnesia - február 15 2010 19:04:38
Kedves Madi!
Már nem először olvasom írásodat. A honlapotokon volt már hozzá szerencsém. Már ott is megfogtak soraid és örömmel üdvözlöm itt is!
Picit magamra ismertem soraidban, hiszen sok minden ismerősként köszönt vissza... így negyvenévesen.
A csodákban hinni kell! Mindig szükség van a hitre... és néha a hisztire és a hazugságokra is. Nem mindig gonosz az eredő...

Szeretettel: Gabismileysmiley
madi69 - február 16 2010 16:01:02
Köszönöm kedves szavaitokat.
A csodákban ma is töretlenül hiszek, holott most elkerült.... árva lettem egy januári estén, és csak a könnyeimen keresztűl látom a napot.....smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 24. hétfő,
Mátyás napja van.
Holnap Géza napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
24/02/2020 18:23
Szép estét Napkorong! smiley

Delfinke
24/02/2020 13:25
Sziasztok, üdv smiley

Manon
24/02/2020 08:13
Szép új hetet mindenkinek! smiley

KiberFeri
24/02/2020 07:31
Legyen kellemes a hetetek, ezt kívánom nektek!

Gyongy
23/02/2020 14:21
Kellemes délutánt Napkorong smiley

orok szerelem55
23/02/2020 11:04
Kellemes, szép vasárnapot kívánok Mindenkinek! smiley

Manon
23/02/2020 10:54
Kellemes pihenést mindenkinek!

Helen Bereg
22/02/2020 19:12
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
22/02/2020 15:24
Kellemes, szép délutánt Napkorong smiley

hzsike
22/02/2020 11:06
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Helen Bereg
22/02/2020 10:43
Csodás, tavaszias hétvégét Koronglakók! smiley

orok szerelem55
22/02/2020 10:30
Szép napot és kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek! smiley

KiberFeri
22/02/2020 10:30
Kedves korong-lakóink és látogatóink, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!

Helen Bereg
21/02/2020 19:18
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
21/02/2020 12:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes