Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikDecember 14 2019 12:43:06
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 4
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Anagramma
Asszociáció.
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10198]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3564]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
amerin: Az első pillanat
M

Válaszok keresése a miértekre.





Két dolog van az ember életében, amire a lelkünk nehezen szánja rá magát. Az egyik a születésünk pillanata, a másik a halálunké. Mind a kettő meghatározó életünkben, s nem mindegy, sem nekünk, sem szeretteinknek – esetleg „nemszeretteinknek" – sem, mikor következik be. Ha szerencsések vagyunk, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy születésünket nagyon várták. Ellenkező esetben lelkünk alig várja, - mihelyt feleszmélt – hogy bekövetkezzen az a bizonyos második pillanat. De ezt sem ő, sem mi nem siettethetjük. /Nem siettethetnénk./ Sajnos páran mégis megteszik, s mi, akik nem tudjuk az első pillanat – és az azt megelőző kilenc hónap – történetét, megdöbbenve kapjuk fel fejünket.
Én még emlékszem a zajra, fényre, fájdalomra. Arra a bizonyos első pillanatra. Talán azért maradt meg ilyen mélyen bennem, mert én – vagy talán a lelkem – nem tudtam csak úgy, egyszerűen erre a világra megszületni. Vakító fény volt mindenhol, mintegy fehér köd, úgy tűnt az egész. Iszonyatos zaj, csörömpölés, kiabálás, de mintha vízfüggönyön keresztül hallanám. S nagyon fájt. Fájt a hátam, a mellkasom belül, a fejem, a fülem, s az a furcsa érzés, hogy belülről valami szétfeszít. Ez a valami a tüdőm volt – ezt természetesen akkor még nem tudtam – ami jól meg volt telve magzatvízzel. A hátamat ütötték, hogy kapjak levegőt, s közben mindenki kiabált. Aztán iszonyatos fájdalom, mintha ezer tűt szúrtak volna tüdőmbe, s üvöltő hang a torkomből. Hát megszülettem. Utána kellemes melegre emlékszem csak, ami lágyan körülvett. Nem éreztem különösebb szeretetet magam körül, pedig engem vártak. De valahogy ott, s akkor mindenki magával volt elfoglalva. Elvégezték a feladatukat: én felsírtam, ő megszült, ő pedig bebugyolált. Az én feladatom pedig az lett volna, hogy most már aludjak egy kicsit arra a nagy ijedtségre, amit okoztam.
Ez az első pillanat okozta talán egész életemre kiható víziszonyomat, s azt, hogy akármi történik körülöttem, mindenkinek meggyőződése – első pillanatban –, hogy csakis én okozhattam. Már persze csak akkor, ha negatív a dolog, ha jó, akkor ahhoz nekem semmi közöm nem lehet, az csakis a vak véletlen műve. Emberileg ki tudtak ezek az események alakítani bennem egy bizonyos fokú kishitűséget, de „lelkileg” nem. Teljesen más vagyok, mint amilyennek biológiai szemükkel sokan engem látnak, látni szeretnének.
Elmúltam 30 éves, amikor elkezdtem verseket írni, s annyira megleptem vele a környezetemet, hogy gyermekeimen kívül mindenki úgy nézett rám, mint a piros kukoricára. Ha elolvasnak néhányat a verseimből akkor meglepődve mondják: Jé, hogy tudsz ilyen verseket írni, amikor teljesen más vagy? Dehogy vagyok én más. Olyan vagyok, mint amit próbálok szabadon engedni magamból a verseimen keresztül, csak hát 30 évig nem ilyennek akartak látni, s most nem tudják elfogadni, hogy EZ VAGYOK ÉN! Akik pedig eddig nem ismertek, csak verseimet olvasták, azon lepődnek meg, amikor meglátnak, hogy teljesen másnak képzeltek el a verseim alapján.
Az a bizonyos fránya első pillanat. Az határoz meg sok mindent életünkben. Sajnálhatjuk, hogy azt még nem sikerül tudatosan megélnünk, habár szerintem van, akinek sikerül. De jó lenne, ha egyszer leírná, s útravalóul adhatnánk még születésük előtt gyermekeinknek, mint az első legfontosabb tanácsot.
Sajnos ez örök titok marad, akárcsak az a bizonyos utolsó pillanat.
Hozzászólások
lenabelicosa - április 19 2010 15:06:04
Nagyon tetszett Amerin, ahogyan azt a bizonyos emléket leírtad, és hogy te erre így emlékszel. az az érzés is ismerős, amikor más embernek gondolnak, akarnak látni, amilyen valójában vagy, vagyunk. Gratulálok. smiley
Szeretettel:Léna
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. december 14. szombat,
Szilárda napja van.
Holnap Valér napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
14/12/2019 10:59
Szép napot Napkorong!

KiberFeri
14/12/2019 09:03
Hmm... esős napunk van, de legyen jó a hétvégétek!

Helen Bereg
13/12/2019 18:10
Csodálatos szép estét Napkorong! smiley

Manon
13/12/2019 11:21
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
13/12/2019 10:40
Poétaöleléssel üdvözlök mindenkit!

Gyongy
12/12/2019 15:24
Kellemes, szép délutánt Napkorong smiley

Manon
12/12/2019 10:10
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
12/12/2019 08:18
Kedves, esős napra virradtunk, de ma az éltetek legyen esőmentes...

Helen Bereg
11/12/2019 19:32
Szép estét Napkorong! smiley

vali75
11/12/2019 10:09
Szép napot kívánok! smiley

Manon
11/12/2019 08:53
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
11/12/2019 08:00
Mára mindenkinek, kellemes napsütéses napot kívánok...

Helen Bereg
10/12/2019 19:12
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
10/12/2019 15:16
Szép délutánt Napkorong smiley

Manon
10/12/2019 12:23
Szép napot Napkorong!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes