|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
.jpg)
Radnai István:
ATTIKAFAL AVAGY LEHET-E FÉLADAGOT RENDELNI?
Nincsen törzskocsmám, sőt lakásom sem, amióta az eszemet tudom. Igaz, a nagynéném szerint elittam és ezért dobott ki a felségem.
A nagynéném éjszaka nem tud aludni, egyébként majdnem fiatalabb nálam. Én a legidősebb testvér, első gyermeke vagyok, mondják, míg a nagynéném vakarék.
Egyedül ő van még életben. Szüleimet és két nagybátyámat rég eltemettük.
A Rozi blúzát sem tudnám kigombolni, a kezem reszket. Alig várom, hogy a pincér elforduljon, és ne lássa. De kénytelen voltam tízezressel fizetni, a pincér, aki ismer, majdhogy nem a kockás asztalkendővel kezdte volna a pohár helyét törölgetni.
Azért rendelek ilyenkor konyakot, mivel azt öblös, de visszahajló szélű pohárban szolgálják fel. Ilyenkor még választékos vagyok és borravalót is adok.
A múzeumból utolsónak szoktam eljönni, beélesítem a riasztót, megvárom a visszajelzést. Az utcán körülnézek, de már nincs kolléga a láthatáron. Könnyebb az élet az első pohár után. A Rozi blúza egyébként húsz éve nem érdekel.
De akkor remegett meg a kezem először, emlékezetes a számomra.
Megyek tovább, még világos van, még egy pohár, csak úgy a pultnál.
A troliból rálátok a kiöblösödő utcán elhelyezett padokra. Egy kopaszra borotvált négert két lány fogja közre,. A kis vörös táncosnő mintha a feje búbját csókolná? De lehet, hogy csak súgott valamit. Elhúzunk mellettük, a kopasz fekete fejen megcsillan a napsugár.
Belenyúlok a zsebembe, kinyitom a tárcámat. megállapítom, hogy jó helyen még egy konyakra sem tudnám meghívni, pedig a hozzám közelebb ülő, a vöröshajú, szemre való. A pincér viszont nem utasít vissza, egyelőre, vagyis soha.
Azért irigylem a pénzes külföldit a padon. itt a Belvárosban, a szerelmet sem mérhetik olcsóbban, mint a konyakot.
A talponálló helyén újságos. Fel kell menni az emeltre a forgalmi iroda helyére. a sarokba támasztva két kályhacső. Egy zsírosfekete, foltos farmer tartja a lábát, mintha sínbe tették volna vagy könnyű gipszbe. Látszik a bamba boldogság az arcán, vékonypénzű pipaszárlábú. A haja zsírosan fénylik mint a tépett varjú tolla. Még egy dagadt van a helyiségben, mellette egy jobb időket látott nő.
Szakadtnak látszik és a ruhája sem most került ki a tisztítóból, hangoskodik.
A kövér meg egyre kapacitálja, félreérthetetlen. A nő viszont ugyanúgy inni vágyik, mint én.
Kettő a gallér mögé, máris jobban vagyok, már a saját üres poharaimmal is koccintok. Jó így!
A nap eltűnik az épület lőrésutánzatai mögött. Felmegyek a kishídra. És mit látok? Az üres palackok ide-oda gurulnak a lapos tetőn. Hangyák mászkálnak köztük, talán ők lökdösik?
Eszembe se jut ezen fennakadni, magasan a tető felett vagyok és még magasabban az oszlop tetejére ereszkedik egy űrhajó.
A repülő csészealj. Éles fénnyel világítja meg a tetőt. A tetőn még valami - egy cipős dobozban fél pár vadonatúj bakancs. Divatos, bokaszíjas, keményorrú, fekete.
Még három lépcső, a korlát segít. Volt egy aktatáskám, régimódi, bőr aktatáska, ma újra trendi. Minek cipelem? Ja, már nem cipelem, egyébként üres volt. Nem merek bevinni italt a munkahelyemre. Már nem!
A kulcs elől, mintha gumiból lenne és elgörbülne, kitér az ajtó.
Bent vagyok. a nagynéném mega elé húzza szemüvegét. Olvasni még lát, messzebbre nem.
A bakancs reggel is ott van, az üvegek is, a könyvesbolt, aemlynek a tetjére látok, most éppen pizzéria vagy látványpékség, vagy mindkettő, a tetején meleg van. A pokróc összehajtva. Egy reklámszatyrot görget a szél, az üvegek alaszanak, a hangyák is.
A Broadway közepén egyetlen alak, a feje fényes, kopasz, lányok nincsenek. Az alak bronzból van. Ennyit számít a józanság.
És még nyolc-tíz órát kell így kibírni.
A múzeum pincéje és irodái dohosak, porosak. Fertőtlenítés nélkül ma sem megyek haza a zuhany, ugyan, az nem viszi le az ilyen szagot.
Számozom a köveket, keményen. Némelyet le kell takarítani, levél hullott rá, vagy beleavult valami.
Dolgozom, ez a munkám. Valamikor tanulmányokat írtam. Körmöltem vagy diktáltam. a szerencse forgandó! Micsoda közhely, röhej egyenesen, hogy az is én voltam? Én lettem volna.
A kőtár drótfonatán egy lyuk, észrevehetetlen, gondosan behúzva, mint a liftajtó.
Tudom, hol van, de nem merek kimenni, meglátnak.
Ma már nem felfestem, hanem ragasztom a leltári számot. Fáj a fejem, az otthagyott paplanra sandítok, a kövek alá rugdosom, leteszek róla. Nehéz a fejem, talán nem is tudnám többé felemelni.
Bejelzett a riasztó, elteszem a kulcsot, csakazértis! Ma ugyanarra megyek.
Hátha nincs is ott pad és a kis vörös sem ült ott tegnap se!
A pad ott van, tisztán látok még, habár az ablak enyhén homályos. Nem, nem párás, koszos. Ilyenkor mondta anyám, még egyszer végigmész az újságpapírral, de most szárazon!
Az alak nekem háttal. Ma nem süt a nap, nem fénylik. Gunnyaszt!
A talponállóban van élet, bagó és izzadságszag, savanyú szájszag, pálinkaillat. Itt már nem merek konyakot kérni. Barack vagy fröccs. Szomjas vagyok. A fenébe, megint rám jött a remegés.
A sarokban ketten izgatottan mutogatva tárgyalnak valamit. Koszos tornacipő, egyébként trendi, álfűzővel.
Mást nem látok, csak a kopott dzseki hátát. A másiknak csak hangja és a kinyúló két keze! Az nem fér az alak mögé, gesztikulál. Tehát ketten vannak. Talán még ital sincs előttük.
A délelőttös műszaknak vége, a fekete napszemüveg és fehérbot, a sutba dobva. Szemből a sánta gesztikulál, jó volt az üzlet.
Az izlandi vulkán miatt kicsit visszaesett, mint a gazdaság egyébként is. De már repülnek.
Amikor az irodában ügyeltem a netem megnéztem a vulkán véres tüzet okádó fekete torkát. Az elillanó felhőket a megszűrt nappal. Pedig mostanában ott le sem megy.
A természet igazságtalan az izlandi gépek repülhettek.
A természet igazságos, kiegyenlít mindent. Ma megfordult a szél, mondják a rádióban.
Izlandról egyetlen gép sem szállhat fel. Úgy kell nekik, minek fűtenek ilyenkor, Április tizenötödikével vége a fűtési szezonnak.
Felcsörömpöl az a rohadt telefon és éppen akkor lép be a főnök.
Nem mondhatnám, hogy kedvel!
Ez történt, ma más semmi, de az a két ember izgatott mégis. Megnyerték a lottóötöst?
Nem akkor vagy hótt részegek lennének vagy fizetnének egy rundót.
Ami megmaradt bennem a foszlányokból…
Az Everestről beszél, hogy egy féllábú magyar nekiindult. Na ezért izgulni? Igaz, a hegyek szedik az áldozataikat.
Hogyan lesz valakiből Lajos? - hallom a mélyebbik hangot.
- Igenis Lajos, olyan Lajos. - mondja nyápic.
Azt mondta, ha a hegyre feljutott, feljut ő is. ..Van ott valami létra.
- És miért akart felmenni?
- Van ott egy ballábas bakancs, neki meg a jobb lába hiányzik. Látta a bakancsot a hídról.
Kezdek józanodni. Reggel tényleg volt ott egy fél pár bakancs, de hogy került oda? Szóval morfondírozom, ezek szerint ma józan vagyok:
- Azt mondta, a Lajos…
- Milyen Lajos?
- Mondtam, hogy Lajos!
- Én Bélának nézem.
Kimegyek, a levegőre, nagy a füst odabenn. Lenézek. Alattam két rendőrféle.
- Azt mondják valami Lajos…
- Milyen Lajos, papír nincs nála, se személyi, semmi!
- Moszkvai…
- Valamit be kell írni, legyen Téri.. Téri Lajos! Van valami ilyen menedékház a Tátrában, a tanár mondta.
- Az iskolában, jártál?
- Fenét, a köpködőben, az a csokornyakkendős.
- Az mindig részeg.
- Most nem volt.
- Szóval Lajos, Téri Lajos, ints nekik, vihetik, a technikusok végeztek!
A nénikém nem ismer rám. Józan vagy? Vacsorát is eszel?
Elmesélem neki.
A rejtélyt is, hogy még mindig ott a fél bakancs.
- Persze - mondja, mert ő mindig logikus, női logika.
- Előbb kimászott a létrára, de lefelé nehezebb.
- És a bakancs?
- Amikor benyúlt érte, akkor eshetett le! Így ott maradt.
- De hogy került egyáltalán oda, van egy másik féllábú? - kérdezem bizonytalanul.
A nénikém kinevet.
- Az üzletben a polcra mindig fél párat tesznek, a jobb cipőt, a másik a dobozban, a polc alatt marad.
- De miért vettek fél pár bakancsot?
- Ugyan, rossz dobozt loptak el, a többiben benne van mindkét cipő, de ők a minta dobozát lopták el, Öcskös!
Ilyen szemét lenne a világ, a hajléktalanok is lopnak, gondolkodtam félhangosan.
Nagynéném rám hagyta.
Így rontja el a nagynéném minden novellámat. A négert sem akarta elhinni.
Pedig ki sem mozdul, és nem tud éjjel aludni.
Bemegyek a múzeumba, vége a melegedésnek, irány a kőtár. A kőtár a szabadban van, de tető alatt.
A főnök mérges, nem vettem észre a lyukat a drótfonaton!
Nem akartam észrevenni és a paplant se, a reklámszatyrokat sem, a mankót? Pont a mankóról szóljak neki?
Piszkálom a köveket. Gótikus vízköpő. .Milyen utca háromból hozták? Elmosódott, megpiszkálom, ha letisztítom, hátha olvasható a felirat. Egy személyi!
Mit keres ez itt? Mellette egy fémtizes, a régi, rajta a gellérthegyi emlékmű. Egy zsebóra, még mi? És hogy került oda.
Mondanom sem kell ez vízköpő száz éve nem köpött semmit, a háborúban találatot kapott az épület.
A Mátyás templomról esett volna le, vagy lecserélték?
Mészkő!
Ez volt a rejtekhely, Szegény Sándor nem merte magával vinni az értékeit, Pók Sándor!
Elviszem a rendőrségre.
Az ügyletes a homlokára csap, hosszan nézi az igazolványképet.
|
|
|
- April 24 2010 07:51:02
remélem sikerül a képet kicserélni.. |
- April 25 2010 10:35:02
nálad is - vagy az enyémet valaki tovább-cserélte, miért is?
Kálmán Imre szobra volt a kiválasztott kép, aki végig olvasta, tudja, hogy miért?! |
- April 25 2010 10:35:47
Nemcsak a főhős RESZKET a konyakért     |
- April 25 2010 11:22:39
A pesti Brodwayon van egy másik szobor is...Hofi Gézáé!
Bevallom Én Őrá gondoltam mert sokban rokonitható az életfilozófiája a novella főhösével.... és a szobor az maga a megdöbbentő illusztráció
http://www.hofi.hu/_galeria/szobor/1.jpg... ezzel a linkkel megtekinthatő... |
- April 25 2010 11:30:40
http://www.hofi.hu/_galeria/szobor/2.jpg
Nem nagyon akarja az igzságot ez a link..De Hofi Géza Galéria.. szobornál megtekinthatő mire gondoltam a bron csontváz aki a humorista fejét tartja a tenyerén és vigyorog... |
- April 25 2010 12:36:42
A lényeg a pad.. lett volna, amire le lehet ülni a szobor mellé! |
- April 26 2010 23:36:18
még ott van?
fel kellene menni érte... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 08. Wednesday,
Mihály napja van.
Holnap Gergely napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
