Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJúnius 06 2020 16:48:29
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 7
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Szerelem
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10201]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3569]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Élettelen csodák









Talán ebben az étteremben nem szokás dohányozni, hisz senkinek nem látok cigarettát a kezében. Befelé jövet, azonban nem láttam a Dohányozni Tilos vagy a Nem dohányzó helység táblát, így el?húzom kabátzsebem mélyér?l az ott lapuló cigis dobozt, s vele együtt az öngyújtót.
Kissé ügyetlen mozdulattal helyezek egy szálat a számba, majd remeg? kezem próbája a t?zzel életre kelteni a kis nikotin rudat, kevés sikerrel. Az avatottabb szemek már biztosan felfigyeltek suta kísérletemre, ?k talán azonnal látták rajtam, hogy ez életem negyedik szál cigarettája.
Nem. Nem dohányzom. Mindig megvetettem a sárga fogakkal mosolygó, korombeli, fiatal n?ket, akik a füstt?l b?zölg? kézzel nyúlnak az étel után. Egyszer?en hánynom kellett t?lük. De nem ma.
Ma nem érdekel, hogy mit gondolhatnak rólam másokr30; ma elvesztettem valakit, így bennem is végleg meghalt az élni akarás még megmaradt szikrája, s a füstölg? kis ocsmánysággal a számban, üveges tekintettel bámulok ki az ablakon. De tudomást sem veszek az egymást kerülget?, színes ruhákba burkolózott emberekr?l, vagy a megengedettnél gyorsabban hajtó autókról.
Lassacskán homályossá válnak, míg teljesen el nem t?nnek, s már csak az elmúlt egy óra történéseit látom magam el?tt. Látom magam, amint kisírt szemekkel kullogok közöttük, ahogy sétálok hazafelé azzal a tudattal, hogy ? már nem szeret. A tudattal, hogy többé nem ölelhetem magamhoz, hogy nem csókolhatom meg a tudattal, hogy ? már csak emlék számomra. Kételyeimmel, s a kérdésekkel Miért nem voltam elég jó? Mi baj volt velem?- harcolva lépek be a nappali ajtaján, ahol anya csendben mosogat, nem szól, nem köszönt, nem kérdez. Csak mered maga elé, s könnyek szöknek a szemébe. Sohasem láttam még sírni, 19 év alatt egyetlen egyszer sem láttam ezt a fájdalmat a szemében.
- Hol voltál eddig? Itthon kellett volna lenned!
Fogalmam sincs, mire gondol, miért kiabál, miért sír.
Legszívesebben visszakiáltottam volna, üvölteni akartam, hogy -Nézz rám, most vesztettem el életem szerelmét-, mikor apu hangját hallom magam mögött.
- A mama ma reggel meghalt.
Nem szóltam semmit, csak kisétáltam az ajtón és vettem egy doboz cigarettát. Nem maradtam, mert a fájdalomtól nem tudtam volna mit mondani.
Miért hagyott mindenki magamra? Nem akarok ennyire egyedül lenni. Nem akarom a feln?ttek problémáit megtapasztalni. De mostr30; Az ? halálával, mintha végleg lezárult volna a gyermekkorom. Mindegy hány éves voltam, nála mindig kisiskolásnak éreztem magam. Aki tejet iszik lefekvés el?tt, akinek mindennap sütit sütnek, akinek csak a játékkal kell foglalkoznia, míg a mama f?z. És ezen túl, hol érezhetem magam kisgyereknek? Hol lehetek megint gondtalan? Kit szólíthatok maminak? Istenem , de fog hiányozni!
- Elnézést, de miért sír? tudok valamiben segíteni?- Fordult hozzám a szomszéd asztaltól egy férfi.
- Elvesztettem valamit az életemb?l. Valami, pontosabban valaki nagyon fontosat.
- Nagyon sajnálom! Azt hiszem, akkor egy cip?ben járunk!
- Hmmr30; nem hinném!
- Tudom most szomorú, de higgye el, lesz valami az életében, ami eltereli a figyelmét, s ha nem is pótolja, de elnyomja a fájdalmas emlékeket.
- Remek. És magának mi az, ami pótolja a veszteséget, hmm?
- A sport!
Csodás! Egy sportoló. Egy olyan akar nekem életérzésr?l prédikálni, aki egész nap egy labda után szaladgál!
- Gondolom labdarúgás! Ez a leggyakoribb a férfiak körében!- Vetettem oda gúnyosan.
- Hát. Nem igazán!- mosolyodott el a fiatalember, nem nagyon értettem min.
- Kosarazom, már három éve!- mondta büszkén, talán kicsit büszkébben, mint azt a szerénység engedné.
- Pedig nem t?nik épp magasnak. válaszoltam er?s közönnyel, miközben újabb slukkot szippantottam egyel?re még rózsaszín tüd?mbe.
- Hát valóban nem én vagyok a legmagasabb De itt nem is igazán ez számít. Bár erre az idényre befejeztem a játékot. Nem válogattak be a nagy csapatba.
Á a nagy csapat. Fogadjunk, most jön az, hogy a Chicago Bulls arany játékosa, és megtisztelve érezhetem magam, ha engedem átcsoszogni az asztalomhoz, és megadhatom a telefonszámom.
- Igazán kár, de nem hinném, hogy a sport begyógyítaná az én sebeimet. ahhoz valami csodának kellene történnie.
- Csodák pedig vannak. Ott van mindjárt hét a világban elszórva, bár most mégsem err?l beszélek.
- Ugyan magának fogalma sincs se rólam, sem pedig a csodákról! És semmi kedvem ehhez az üres fecsegéshez, úgyhogy ha lenne kedves
- Persze, gondolom, nyugodtan akarja befejezni a cigarettáját, nem is zavarom, úgyis mennem kell.
S ekkor ért életem legnagyobb meglepetése. A férfi letette a pénzt az asztalra, de nem állt fel onnan. Kissé lehajolt, bal kezével kioldotta a székén a féket, könnyedén hátrébb gurult vele, megigazította élettelen lábait, s mélyen a szemembe nézett. Akaratlanul is, de minden porcikámmal szerettem volna megkérdezni: Segíthetek?
De nem tettem, hiszen annak ellenére, hogy ? kerekes széken gurult ki az étteremb?l, nem tudtam eldönteni melyikünk a rokkantabb, s most ki segített kin.
Igaza volt, sokkal többet tud a csodákról, mint én, s emiatt iszonyatosan szégyelltem magam.
Elnyomtam a csikkem és elindultam haza.
Igenis vannak csodák, nem csak a piramisok vagy a világítótorony, itt vannak körülöttünk, bennünk.
Elmenni a két lábamon táncolni, még ha a zenét nem is szeretem, látni a színeket, még ha az életemben gyakori is a fekete, hallani anya hangját még akkor is, mikor kiabál, emlékezni arra, akit szerettünk, még ha fáj is a hiánya, s szeretni, még ha nem is szeretnek viszont.




Tóth Lívia
2007-11-21
Hozzászólások
denes - november 30 2007 09:50:13
A kedves és a családtag kett?s elvesztése mindenkinek nehezen feldolgozható veszteség, míg át nem éljük, hogy saját fájdalmunkon kívül van más is mi sokkal szívszorítóbb s mégis nagyszer?bb.
Érdekes volt és változatos.smiley
gefjon - december 01 2007 18:48:36
Hát igen nem volt könny?smileyköszönöm, hogy olvastál és , hogy így gondolod!
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. június 06. szombat,
Norbert napja van.
Holnap Róbert napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
06/06/2020 10:15
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
06/06/2020 08:18
Legyen jó hétvégétek!

Helen Bereg
05/06/2020 19:22
Szép estét Napkorong!

Manon
05/06/2020 08:08
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
05/06/2020 07:53
Jó reggeltet és jó napot kívánok mindenkinek!

iytop
04/06/2020 20:18
Isten nyugosztalja!

Helen Bereg
04/06/2020 19:04
Szép estét Napkorong!

Manon
04/06/2020 08:29
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
04/06/2020 08:08
Jó reggelt kívánok mindenkinek és ne feledjétek a mai évfordulót, amit a "művel nyugat" csinált velünk. Ők most a legjobb barátaink! Ez aztán a reál-történelem!

ElizabethSuzanne0302
03/06/2020 21:01
Őszinte részvétem! smiley

Helen Bereg
03/06/2020 19:28
Szép estét Napkorong!

Gyongy
03/06/2020 12:48
Nyugodjék békében Viola, őszinte részvétem a családjának!

vali75
03/06/2020 10:48
Drága Viola, nyugodj békében, szíved megpihenni tért, ígérem vigyázok nagyon a könyvedre amit küldtél nekem. Isten veled!

PiaNista
03/06/2020 10:20
Farkas Viola testvérével kettesben táncosnôként bejárta egész Európát, rengeteg tapsot kapott. Rengeteg verset írt, sok (talán hét) könyve jelent meg. Isten nyugosztalja.

PiaNista
03/06/2020 10:17
Icuka, köszönjük Viola búcsúztatását.

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes