Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMájus 31 2020 21:38:05
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Szerelem
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10201]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3569]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Tris D Carnahan: A világítótorony
"Felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy a most következő novella elolvasása nagykorú felügyelete mellett ajánlott!"
Noha nem a vérengzésre mentem, hanem a kilátástalanság ábrázolására, azért sötétben ne tessék olvasni gyenge idegzetűeknek.:D

Gy.







Elérkezett az az idő, amikor a Túlvilág kapujára kiakasztottak egy sebtében felmázolt táblát: MEGTELT.
A halál nem volt többé halál, és az emberek okkal féltek. Akiket elragadott volna a kor, a betegség, vagy valamilyen erőszakos halál, egész egyszerűen nem haltak meg. Egy pillanatnyi képszakadás látszott ugyan a tekintetükben, aztán szemük tükréből minden kiveszett, a kép megüvegesedett, és mint valamiféle hívó szóra, a testek megindultak.
Látszólag céltalan kóboroltak, ám hamar kiderült, hogy mágnesként vonzotta őket az élet legapróbb szikrája is – és ha ráakadtak erre a szikrára, könyörtelenül eltaposták.
A holtak (noha kérdéses, miféle megfontolásból nevezték őket holtaknak) globális problémává váltak. Egyesek felvették ellenük a harcot, de eme új ellenség elpusztíthatatlannak tűnt. Lelőtték őket, lefejezték őket, elgázolták őket autóval, felrobbantották őket, felgyújtották őket, feldarabolták őket, de megcsonkítva is ugyanolyan halálos gyilkosok maradtak. Mire az emberek eljuthattak volna a tömegpusztító fegyverek gondolatáig, mert nem volt ember, aki bevesse őket.
Sokan rettegtek attól is, hogy a temetők megnyílnak, és még több halottat ontanak ki magukból, így lezárták, elbarikádozták, sőt, több helyen lebetonozták ezeket a helyeket, de félelmeik alaptalannak bizonyultak: csak az újonnan meghaltak jelentettek veszélyt.
Habár ők is éppen elég veszélyt jelentettek.
A fő probléma abban rejtőzött, hogy rendkívül okosak voltak. Halálukkor nem butultak el. Megerősödtek, ellenállóvá váltak jószerivel mindennel szemben, és szervezetten mozogtak, tevékenykedtek.
Egyetlen gyengéjük a fény volt. Az intenzív fényforrás megbénította őket, így az emberek elkezdték kidolgozni a stratégiájukat ellenük. A tervük az volt, hogy nappal becserkészik, és míg magatehetetlenek, lemészárolják őket.
Ám a holtak nappal eltűntek, és senki se akadt a nyomukra.
Az ellenség győzedelmeskedett.
Alig egy hónap leforgása alatt elpusztították az élet minden csíráját.

***

Mr. Greysby azonban kitartott.
Ha csak magát kellett volna védenie, valószínűleg feladta volna már régen. Teteme a gerendára felkötve lógna, ha egyáltalán békét lelt volna a halál után.
De Mr. Greysby küzdött.
Tudta, feltehetőleg ő, és a kislánya az utolsó élő emberek a Földön. Talán még néhányan, valahol a világban tartják magukat, de nem hitt benne, hogy sokan lennének.
Mr. Jonathan Greysby életét a munkája mentette meg: a nagy-tavaki Tibbetts Point világítótorony karbantartója volt. Ámbár az épületet 1981-ben automatizálták, szükség volt egy gondnokra, aki időnként ellenőrizte, hogy minden zökkenőmentesen zajlik-e. Azon a napon, amikor a holtak nem maradtak többé holtak, az automata rendszer meghibásodott, így Mr. Greysby kocsiba ült, és odafurikázott. Emlékezett, reggel még káromkodott is, veszekedett a feleségével, mert az rábízta a lányukat, míg ő kozmetikushoz ment. Mr. Greysby nem hitte benne, hogy akár a felesége, akár a kozmetikus életben vannak még, de gyászra nem maradt ideje. Mentenie kellett a menthetőt. Noha az áramszolgáltatás megszűnt, a világítótornyot felszerelték egy üzemanyaggal hajtott generátorral is. Így végül a véletlen vakszerencse, a munkája, és az a tény, hogy volt tartalék-generátor, megmentették Mr. Greysby és kislánya életét.
Ugyanis, mint az hamar kiderült, a holtakat távol tartotta a túl erős fény. Mr. Greysby hálát adott a sorsnak, hogy így alakult. A fény, valamint a torony elszigeteltsége jelentette számukra a mentsvárat.
Egészen addig, míg a holtak rá nem jöttek a torony fényének a gyengéjére: hogy forog.
A város felőli úton közeledtek, a partvonal mentén. A fény mindössze néhány másodperc erejéig vetült rájuk, és további majdnem egy percig pásztázott másutt. A menetelésük, így noha lassúvá vált, de nem állt meg. Amíg érte őket a fény, leblokkoltak, de hamar megindultak újra.
Mr. Greysby szerencséje az volt, hogy kis számban kezdték meg az ostromot a holtak, így jöhetett rá a módszerükre anélkül, hogy az életébe került volna. Vagy ami még fontosabb, a lánya életébe.
A falon, a csigalépcső mellett lógott porosan egy tűzoltó szekerce. Sohasem használták. Eddig.
Mr. Greysby úgy festett, mint egy bősz, viking harcos, amint nekirontott a holtak sorainak. Tébolyult üvöltéssel csapott szét közöttük, szabályosan felaprítva az ellenséget.
De megállította őket. A felkelő nap szétszóródott, miszlikbe vágott emberi testrészekre nézett le.
Mr. Greysby tetőtől-talpig véresen, kimerülten, izzadtan tért vissza a világítótornya adta menedékbe, de nem pihent le. Felkapott egy csákányt és egy lapátot, aztán visszatért a csatatérre, és elkezdett sáncokat ásni. Tudta, a következő éjjelen többen jönnek majd, és fel akart készülni. Egész nap dolgozott, alig evett, nem pihent. Mikor úgy gondolta, elegendő védvonalat ásott, szögesdrótot húzott fel a torony köré. Szerencsére elegendő felkötegelt drótot talált hozzá a raktárban, amiből gyerekjáték volt a bőrt is felszaggató, kezdetleges kerítést építeni.
Amikor befejezte, összeszedte a konyhában található összes alkoholt, a palackok szájába rongyot gyűrt, és felsorakoztatta őket a bejárati ajtó lépcsőjén.
Várt.
Az éj gonosz szándékkal újfent leszállt, és a holtak megérkeztek. Mr. Greysby elképedt a létszámukon. Noha a sáncok fölött átugrottak, a szögesdrót már lelassította a támadásukat, de túlerejük hamar átsöpörte ezt az akadályt is. Mr. Greysby ekkor kezdte el hajigálni a házilag gyártott Molotov-koktélokat. Meggyújtotta a rongyokat, és a palackokat a holtak közé vágta. Mire felocsúdott volna, elhasználta mind a tizenegy üveggel, és csak ekkor ébredt rá, hogy mit tett. A holtak vonalait egy pillanatra sem lassította le, tovább nyomultak, de most már lángoltak is, mint egy élő futótűz.
Mr. Greysby sóhajtott, felkapta a szekercét, és közéjük rohant.
Reggel felmérte a károkat. Az akadályok elpusztultak, a vállát súlyos harapás érte. Tartott tőle, hogy elfertőződik. Az arca is fájt, ahol egy konyhakés találta el. A haja nagyrészt leégett. A legborzasztóbb azonban az volt, hogy a holtak darabjai a lépcsőig értek. Túl közel jutottak.
Mr. Greysby nem tudta, meddig tarthatnak ki. A kislánya rettegett, sírt egész nap. Őt is csak kevés tartotta vissza a sírástól.
Megkétszerezett erővel igyekezett kijavítani, megtoldani az akadályokat. A kevéske bútorból, ami a torony berendezését képezte, barikádokat épített.
Felmérte a készleteiket: az élelem nagyjából egy hónapra elegendő, a generátorhoz volt még három teli hordó üzemanyag. Nem túl biztató, és félt attól is, hogy nem bírja addig visszatartani a holtakat. Abba bele se mert gondolni, utána mi lesz. Az egyetlen reménysugarat az nyújtotta, hogy tavaszodott, tehát lassan hosszabbak lesznek a nappalok.
Elkeseredett felkészültséggel várta a holtak újabb rohamát, ami nem sokat váratott magára.
Ellenben nem torpantak meg egyetlen másodpercre sem. Mr. Greysby elképedve vette tudomásul, hogy mindegyik élőholt napszemüveget visel.
A helyzet pedig romlott: a holtak némelyike autóval érkezett, és többségüknél lőfegyvereket látott.
Mr. Greysby csak állt a lépcsőn, dermedten. Aztán egy hisztérikus kacajjal elméje jószerivel bevérzett, az őrületbe csapott át. Győzött a reménytelenség, a kétségbeesés, berontott a házba, ahol – megmentvén a kínhaláltól – egy gyors mozdulattal végzett a lányával, aztán betörte a saját koponyáját is a fejszével.

***

Az első ügynök ekkor lépett be a házba, de már elkésett. Levette hivatali napszemüvegét, és megcsóválta a fejét.
Hozzászólások
lenabelicosa - május 14 2010 17:00:43
Győzött a sötétség zombi serege, s a Mátrix ügynökei későn értek a helyszínre. Csak úgy peregtem a szemem előtt a képek az írásodat olvasva. Valóban súrolja a horrort, izgalmas és olvastatta magát. Sok helyen olvastam, hogy lehetséges lehet egy "holtak" serege, akik a fény ellen harcolnak. smiley
Olvasnék tőled valami vidámat is... smileysmiley

Szeretettel. Léna
Hullocsillag - május 14 2010 17:28:36
Majd jön olyan is, addig tallózd a nagyon régieket.smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. május 31. vasárnap,
Angéla napja van.
Holnap Tünde napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Gyongy
31/05/2020 13:21
Szépséges napot Napkorong! smiley

Manon
31/05/2020 09:28
Szép, vidám napot mindenkinek! smiley

KiberFeri
31/05/2020 08:45
Mindenkinek kellemes gyermeknapot kívánok, és pünkösdvasárnapot is!

Helen Bereg
30/05/2020 20:14
Szép estét Napkorong! smiley

ElizabethSuzanne0302
30/05/2020 16:04
Én is nagyon sajnálom, jobbulást neki! Kellemes, vidám, békés hosszú hétvégét kívánok mindenkinek!

Manon
30/05/2020 09:14
Szép napot Napkorong!

KiberFeri
30/05/2020 08:31
Jó-hosszú hétvégét kívánok mindenkinek!

Manon
29/05/2020 21:10
Én is nagyon sajnálom, jobbulást neki!

Helen Bereg
29/05/2020 19:34
Kedves Zsuzsa! Igen, már két hete tudom, hogy Viola fekvő beteg. Sajnálom, nagyon. smiley smiley

Torma Zsuzsanna
29/05/2020 17:24
Kedves Napkorongosok! Nem tudom, tudjátok-e, hogy Farkas Viola jelenleg igen beteg, Gufitól tudom, és naponta négy órában ápoló jár hozzá! Nektek jó egészséget kívánok szeretettel: Torma Zsuzsanna

Manon
29/05/2020 08:53
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
29/05/2020 08:10
Hűvös van, de legyen azért még jó a napotok!

Helen Bereg
28/05/2020 19:06
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
28/05/2020 15:42
Szép délutánt koronglakók és látogatók! smiley

KiberFeri
28/05/2020 07:59
Mindenkinek küldök egy poétaölelést!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes