|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
A baromfiudvarban
A barátot kereső teknős és a kiskutya vidáman ugrándozott az úton. Csodálatos volt a fényjáték, amit a levelek között átszökő napsugarak játszottak. Alig mentek egy fél órát, mikor elfogyott az erdő. Egy nagy réten találták magukat. Ez a rét nem volt olyan mesés, mint a Varázsrét, de azért nagyon szép volt a sok-sok virág a fű között. Megálltak. Visszanéztek az erdőre. Úgy látták, hogy a fák integetnek utánuk, mintha azt suttogták volna: - Járjatok szerencsével!
Az ösvény folytatódott a réten keresztül. Hol erre, hol amarra kanyarodott. A Nap erősen sütött és sehol egy picike árnyék, hogy kicsit hűsöljenek. Megszaporázták a lépteiket és hamarosan egy kerítéshez értek. Bekukucskáltak két törött deszka között. Láttak egy takaros házikót, az udvarban pedig mindenféle állat szaladgált, kapirgált, túrt. Jó kis hangzavar hallatszott: Háp-háp kacsaláb, kot-kot kotri kotty, röf-röf feldöntöm és még mindenféle, amiket nem értettek. A kutyus bedugta az orrát a résen át, de vissza is kapta, mert valaki jó nagyot vágott rá.
- Aúúúúúúúúú! – vonyította nyalogatva fájó orrát.
- Kukorííííí! El innen! Sipirc! – hallatszott a kerítés másik feléről.
A kukorékolásra odajöttek a többiek is és nyugtatták a kakast, aki tudvalevőleg igen harcias állat.
- Ne bántsd a kutyust!- szólt rá tyúkanyó a párjára, hallva a kiskutya keserves vonyítását. – Gyere beljebb! Nem fog senki bántani. – nézett szúrós szemmel a kakasra.
A kutyus óvatosan bújt át a kerítésen. Utána a teknős is bedugta a fejét. Mivel nem történt semmi, követte a kutyust. Mikor tyúkanyó meglátta a teknőst leesett a csőre a csodálkozástól.
- Hát te milyen állat vagy? Magjaim javát már elcsipegettem, de ilyen állatot még nem láttam.
- Én a teknősbéka vagyok az Óperenciás-tenger jobb partjáról és barátot keresek magamnak. – válaszolta illedelmesen a teknős.
A tyúk közelebbről is szemügyre akarta venni a furcsa szerzetet, ezért lehajolt és megkopogtatta a teknős páncélját.
- Mi kéne, ha vona? – szaladt ki a teknős száján a kérdés.
- Semmi se kéne, csak megnéztem, mi van a hátadon. – válaszolta a tyúk kedvesen, mert látta az ijedtséget a teknős szemében. – No! Gyertek beljebb, ha már itt vagytok. Pihenjetek meg a diófa árnyékában. Rettenetes ma a hőség. – tárta szét legyezőbe a szárnyát.
A kutyus és a teknős leheveredtek és figyelték a baromfiudvar életét. Itt egy tyúk kapirgált, ott egy kacsa totyogott, amoda pedig egy disznó fürdött a sárban. Nem messze pedig kiskacsák hancúroztak önfeledt játékban. A teknősnek egy sárga gombóc igen megtetszett. Hallotta a többiek Tottyancsnak nevezik. Nézte, és tényleg, mindig letottyant a fűbe. A kiskacsák észre vették, hogy figyeli őket, erre köréje gyülekeztek.
- Mit játszotok? – kérdezte a teknős.
- Papsajtot gyűjtünk. – jött egyszerre hét hápogó válasz.
- Jó játéknak tűnik. Mindig ilyet játszotok?
- Igen egy ideje ezt játsszuk, mióta Tottyancs kigyógyult az elégedetlenségből. – válaszolt Úszóláb, aki nevét a nagyra nőtt lábáról kapta.
- Milyen volt Tottyancs, mikor még elégedetlen volt?
- Majd én elmesélem! – furakodott közelebb Sárgacsőr.
- Halljuk! Halljuk! – hápogták a többiek. Nagyon szerették ezt a mesét.
A telhetetlen kiskacsa
Egyszer volt, hol nem volt, a baromfiudvar kerítésén innen és túl élt egy kiskacsa. Nem volt különleges, csak olyan, mint a társai. Sárga pihéket borzolt a szél rajta is, piros csőre és csodás narancssárga lába volt. A szeme? No a szeme az viszont szomorú volt. Egyik nap épp a baromfiudvar sarkában ücsörgött, amikor odajött hozzá a testvére.
- Háp-háp! Tottyancs! Gyere játszani!
- Mit játszotok? - kérdezte unottan fel sem emelve a fejét.
- Papsajtot gyűjtünk ebédre. Aki a legtöbbet szedi össze, az megeheti az összeset. - lekendezett Úszóláb.
- Megyek, várj! - csillant meg Tottyancs szeme, de vissza is csukódott. - Nem. Mégse. Minek menjek, ha nem én leszek az első.
- Ugyan már! Nem az a lényeg, hanem a játék. Már reggel játszottunk egyet és Sárgacsőr nyert. Ha tudnád, mit nevettünk közben! Képzeld Riszafarok akkorát bukfencezett a partoldalban, hogy csak úgy gurult, mint egy sárga golyó, de a farkát akkor sem felejtette el riszálni. Így ni! Látod? Nagyon mulatságos volt. Sárgacsőr és én pedig összefutottunk a nagy igyekezetben és lecsüccsentünk a fenekünkre, úgy néztünk egymásra kában. A többiek hahotáztak. Ez ám a jó mulatság.
- Na jó! Megyek. - mondta Tottyancs, mint aki szívességet tesz.
Megkezdődött a verseny. Az egész udvar tele volt papsajttal. A sok kis sárga gombóc össze-visszafutkosott, és hordta a bogyócskákat a saját kupacába. Tottyancs megbotlott egy ágban és nagyot hengergőzött. Megálltak a többiek is, hogy együtt nevessenek vele. Sárgacsőr meg lenyelt legalább három szemet egyszerre, és éktelen hápogásba kezdet, ami megint nagyon mulatságos volt. Következett a döntés, ki a nyertes. Nem is gondolta volna Tottyancs, de ő nyert. Boldogan nézte a nagy kupac papsajtot. Nem sokáig.
- Csak ennyi? Hiszen ez a fél csőrömbe sem elég! Miért nem igyekeztetek jobban???? - azzal hátat fordított mindenkinek és visszament a sarokba. Úszóláb utánament.
- Mi bajod! Megbántottad a többieket?
- Semmi, de nekem ez kevés, én többet akarok!
- Tottyancs, Tottyancs! Nem vagy te telhetetlen? Az fel sem merült benned, hogy az lenne az igazi jó játék, ha utána együtt ennénk meg????
- Hogy megosszam a többiekkel, ami az enyém, ami kevés is?????? -nézett meglepetten.
- Hát persze. Nem is tudod, hogy az ami egyedül kevés, közösen még sok is lehet?
- No ezt nem értem.
- Gyere! Gyere vissza és meglátod. - hívta Úszóláb.
Együtt mentek a többiekhez, akik kicsit sértődötten álltak a kupac körül. Tottyancs odatotyogott hozzájuk. Úszóláb meg elkiáltotta magát:
- Gyertek, együk meg együtt! Aki kapja marja!!!!!
Kiáltására rávetették magukat a papsajtra. Tottyancs is. Megindult a tülekedés, az önfeledt birkózás. Mire az utolsó szem is elfogyott, mindannyian fáradtan ültek le.
- Hát ez nagyon jó volt! - kiáltott fel Tottyancs.
- No és jóllaktál?
- Nem is tudom. Nem arra figyeltem. De most, hogy megnéztem a begyemet, azt hiszem teljesen tele van.
- Na látod! És Te telhetetlenségedben lemondtál volna arról, ami mindenkinek elég lett. Gyere! Menjünk ússzunk egyet! Le kell dolgozni ezt a sok papsajtot, mert még megfekszi a gyomrunkat! - kacsintott pajkosan testvérére.
Este, mikor Tyúkanyó szárnyi alatt lepihentek, Tottyancs elgondolkozott a mai napon, és vidám mosoly csillant meg a szemében, mikor lehunyta az álom.
- Még egyszer!!! Még egyszer!!! – jött a kiáltás innen is, onnan is.
- Nagyon tetszett a mese. – lelkendezett a teknős is. – Még tanulsága is van. – No és nem vers. – de ezt csak magában gondolta.
- Gyere játsz te is velük! – hívták a kiskacsák.
A teknős a kutyusra nézett, aki most ébredt fel nagyot nyújtózva.
- Megyünk mind a ketten csak mutassátok meg, milyen az a papsajt!
A kiskácsák hápkoncert kiséretében egymás hápogásába vágva mutogatták a kis zöld bogyókat a fűben. Móka kacagás volt az egész délután. A kutyus és a teknős ott maradtak a baromfiudvarban éjszakára is. A tyúkólban összebújva aludtak el. Álmukban papsajtot gyűjtöttek.
|
|
|
- június 28 2010 10:17:35
Kedves Ica!
Ezt a gyönyörű, tanulságos, állatmesét már olvastam. S most másodjára is nagyon tetszett!!
Két mesét nem régen hallgattam meg a Pécs TV előadásában (a Holnapmagazinos tagtársaktól) mindkettőt a szerző olvasta fel.
Azok is nagyon szépek és tanulságosak voltak.
Azt hiszem, ennek a mesének is ott lenne a helye, Veled együtt!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 29 2010 14:23:19
Kedves Ica, nagyon felüdítő volt most ezt a mesét olvasni, s hogy egy bölcs kiskacsa szájába mennyi okosságot lehet adni... nagyon tetszett.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. április 03. péntek,
Buda, Richárd napja van.
Holnap Izidor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
