Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 03 2020 19:45:23
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10200]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3566]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Helen Bereg: A baromfiudvarban
A baromfiudvarban

A barátot kereső teknős és a kiskutya vidáman ugrándozott az úton. Csodálatos volt a fényjáték, amit a levelek között átszökő napsugarak játszottak. Alig mentek egy fél órát, mikor elfogyott az erdő. Egy nagy réten találták magukat. Ez a rét nem volt olyan mesés, mint a Varázsrét, de azért nagyon szép volt a sok-sok virág a fű között. Megálltak. Visszanéztek az erdőre. Úgy látták, hogy a fák integetnek utánuk, mintha azt suttogták volna: - Járjatok szerencsével!
Az ösvény folytatódott a réten keresztül. Hol erre, hol amarra kanyarodott. A Nap erősen sütött és sehol egy picike árnyék, hogy kicsit hűsöljenek. Megszaporázták a lépteiket és hamarosan egy kerítéshez értek. Bekukucskáltak két törött deszka között. Láttak egy takaros házikót, az udvarban pedig mindenféle állat szaladgált, kapirgált, túrt. Jó kis hangzavar hallatszott: Háp-háp kacsaláb, kot-kot kotri kotty, röf-röf feldöntöm és még mindenféle, amiket nem értettek. A kutyus bedugta az orrát a résen át, de vissza is kapta, mert valaki jó nagyot vágott rá.
- Aúúúúúúúúú! – vonyította nyalogatva fájó orrát.
- Kukorííííí! El innen! Sipirc! – hallatszott a kerítés másik feléről.
A kukorékolásra odajöttek a többiek is és nyugtatták a kakast, aki tudvalevőleg igen harcias állat.
- Ne bántsd a kutyust!- szólt rá tyúkanyó a párjára, hallva a kiskutya keserves vonyítását. – Gyere beljebb! Nem fog senki bántani. – nézett szúrós szemmel a kakasra.
A kutyus óvatosan bújt át a kerítésen. Utána a teknős is bedugta a fejét. Mivel nem történt semmi, követte a kutyust. Mikor tyúkanyó meglátta a teknőst leesett a csőre a csodálkozástól.
- Hát te milyen állat vagy? Magjaim javát már elcsipegettem, de ilyen állatot még nem láttam.
- Én a teknősbéka vagyok az Óperenciás-tenger jobb partjáról és barátot keresek magamnak. – válaszolta illedelmesen a teknős.
A tyúk közelebbről is szemügyre akarta venni a furcsa szerzetet, ezért lehajolt és megkopogtatta a teknős páncélját.
- Mi kéne, ha vona? – szaladt ki a teknős száján a kérdés.
- Semmi se kéne, csak megnéztem, mi van a hátadon. – válaszolta a tyúk kedvesen, mert látta az ijedtséget a teknős szemében. – No! Gyertek beljebb, ha már itt vagytok. Pihenjetek meg a diófa árnyékában. Rettenetes ma a hőség. – tárta szét legyezőbe a szárnyát.
A kutyus és a teknős leheveredtek és figyelték a baromfiudvar életét. Itt egy tyúk kapirgált, ott egy kacsa totyogott, amoda pedig egy disznó fürdött a sárban. Nem messze pedig kiskacsák hancúroztak önfeledt játékban. A teknősnek egy sárga gombóc igen megtetszett. Hallotta a többiek Tottyancsnak nevezik. Nézte, és tényleg, mindig letottyant a fűbe. A kiskacsák észre vették, hogy figyeli őket, erre köréje gyülekeztek.
- Mit játszotok? – kérdezte a teknős.
- Papsajtot gyűjtünk. – jött egyszerre hét hápogó válasz.
- Jó játéknak tűnik. Mindig ilyet játszotok?
- Igen egy ideje ezt játsszuk, mióta Tottyancs kigyógyult az elégedetlenségből. – válaszolt Úszóláb, aki nevét a nagyra nőtt lábáról kapta.
- Milyen volt Tottyancs, mikor még elégedetlen volt?
- Majd én elmesélem! – furakodott közelebb Sárgacsőr.
- Halljuk! Halljuk! – hápogták a többiek. Nagyon szerették ezt a mesét.

A telhetetlen kiskacsa






Egyszer volt, hol nem volt, a baromfiudvar kerítésén innen és túl élt egy kiskacsa. Nem volt különleges, csak olyan, mint a társai. Sárga pihéket borzolt a szél rajta is, piros csőre és csodás narancssárga lába volt. A szeme? No a szeme az viszont szomorú volt. Egyik nap épp a baromfiudvar sarkában ücsörgött, amikor odajött hozzá a testvére.
- Háp-háp! Tottyancs! Gyere játszani!
- Mit játszotok? - kérdezte unottan fel sem emelve a fejét.
- Papsajtot gyűjtünk ebédre. Aki a legtöbbet szedi össze, az megeheti az összeset. - lekendezett Úszóláb.
- Megyek, várj! - csillant meg Tottyancs szeme, de vissza is csukódott. - Nem. Mégse. Minek menjek, ha nem én leszek az első.
- Ugyan már! Nem az a lényeg, hanem a játék. Már reggel játszottunk egyet és Sárgacsőr nyert. Ha tudnád, mit nevettünk közben! Képzeld Riszafarok akkorát bukfencezett a partoldalban, hogy csak úgy gurult, mint egy sárga golyó, de a farkát akkor sem felejtette el riszálni. Így ni! Látod? Nagyon mulatságos volt. Sárgacsőr és én pedig összefutottunk a nagy igyekezetben és lecsüccsentünk a fenekünkre, úgy néztünk egymásra kában. A többiek hahotáztak. Ez ám a jó mulatság.
- Na jó! Megyek. - mondta Tottyancs, mint aki szívességet tesz.
Megkezdődött a verseny. Az egész udvar tele volt papsajttal. A sok kis sárga gombóc össze-visszafutkosott, és hordta a bogyócskákat a saját kupacába. Tottyancs megbotlott egy ágban és nagyot hengergőzött. Megálltak a többiek is, hogy együtt nevessenek vele. Sárgacsőr meg lenyelt legalább három szemet egyszerre, és éktelen hápogásba kezdet, ami megint nagyon mulatságos volt. Következett a döntés, ki a nyertes. Nem is gondolta volna Tottyancs, de ő nyert. Boldogan nézte a nagy kupac papsajtot. Nem sokáig.
- Csak ennyi? Hiszen ez a fél csőrömbe sem elég! Miért nem igyekeztetek jobban???? - azzal hátat fordított mindenkinek és visszament a sarokba. Úszóláb utánament.
- Mi bajod! Megbántottad a többieket?
- Semmi, de nekem ez kevés, én többet akarok!
- Tottyancs, Tottyancs! Nem vagy te telhetetlen? Az fel sem merült benned, hogy az lenne az igazi jó játék, ha utána együtt ennénk meg????
- Hogy megosszam a többiekkel, ami az enyém, ami kevés is?????? -nézett meglepetten.
- Hát persze. Nem is tudod, hogy az ami egyedül kevés, közösen még sok is lehet?
- No ezt nem értem.
- Gyere! Gyere vissza és meglátod. - hívta Úszóláb.
Együtt mentek a többiekhez, akik kicsit sértődötten álltak a kupac körül. Tottyancs odatotyogott hozzájuk. Úszóláb meg elkiáltotta magát:
- Gyertek, együk meg együtt! Aki kapja marja!!!!!
Kiáltására rávetették magukat a papsajtra. Tottyancs is. Megindult a tülekedés, az önfeledt birkózás. Mire az utolsó szem is elfogyott, mindannyian fáradtan ültek le.
- Hát ez nagyon jó volt! - kiáltott fel Tottyancs.
- No és jóllaktál?
- Nem is tudom. Nem arra figyeltem. De most, hogy megnéztem a begyemet, azt hiszem teljesen tele van.
- Na látod! És Te telhetetlenségedben lemondtál volna arról, ami mindenkinek elég lett. Gyere! Menjünk ússzunk egyet! Le kell dolgozni ezt a sok papsajtot, mert még megfekszi a gyomrunkat! - kacsintott pajkosan testvérére.
Este, mikor Tyúkanyó szárnyi alatt lepihentek, Tottyancs elgondolkozott a mai napon, és vidám mosoly csillant meg a szemében, mikor lehunyta az álom.

- Még egyszer!!! Még egyszer!!! – jött a kiáltás innen is, onnan is.
- Nagyon tetszett a mese. – lelkendezett a teknős is. – Még tanulsága is van. – No és nem vers. – de ezt csak magában gondolta.
- Gyere játsz te is velük! – hívták a kiskacsák.
A teknős a kutyusra nézett, aki most ébredt fel nagyot nyújtózva.
- Megyünk mind a ketten csak mutassátok meg, milyen az a papsajt!
A kiskácsák hápkoncert kiséretében egymás hápogásába vágva mutogatták a kis zöld bogyókat a fűben. Móka kacagás volt az egész délután. A kutyus és a teknős ott maradtak a baromfiudvarban éjszakára is. A tyúkólban összebújva aludtak el. Álmukban papsajtot gyűjtöttek.

Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - június 28 2010 10:17:35
Kedves Ica!

Ezt a gyönyörű, tanulságos, állatmesét már olvastam. S most másodjára is nagyon tetszett!!

Két mesét nem régen hallgattam meg a Pécs TV előadásában (a Holnapmagazinos tagtársaktól) mindkettőt a szerző olvasta fel.
Azok is nagyon szépek és tanulságosak voltak.
Azt hiszem, ennek a mesének is ott lenne a helye, Veled együtt!!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmileysmileysmiley
lenabelicosa - június 29 2010 14:23:19
Kedves Ica, nagyon felüdítő volt most ezt a mesét olvasni, s hogy egy bölcs kiskacsa szájába mennyi okosságot lehet adni... nagyon tetszett. smiley

Szeretettel. Léna
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. április 03. péntek,
Buda, Richárd napja van.
Holnap Izidor napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
03/04/2020 18:06
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
03/04/2020 15:10
Szia Gyöngy!

Gyongy
03/04/2020 15:09
Szép napot Napkorong smiley

Manon
03/04/2020 08:16
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
03/04/2020 08:03
Remélem mindenki jól ébredt? Legyen jó a napotok!

KiberFeri
02/04/2020 10:18
Szép napot; lakótársasak!

Manon
02/04/2020 08:12
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
02/04/2020 08:11
A bezártságban is legyen szép a napotok!

Helen Bereg
01/04/2020 19:12
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
01/04/2020 08:24
Legyen szép napotok és ebben nincs semmilyen április elsejei trükk!

Gyongy
31/03/2020 16:52
Szép délutánt Ica! smiley

Helen Bereg
31/03/2020 16:49
Csodás délutánt Koronglakók! Szioa Gyöngy! smiley

Gyongy
31/03/2020 16:42
Szépséges délutánt Napkorong smiley

hazocsa
31/03/2020 14:33
Üdv minden Korongosnak! Most sercegnek a tollak. Vírus sokunkat bezárt képzelet mindent bejárt. Készülnek a művek, szellemesek frissek.

Helen Bereg
30/03/2020 19:11
Szép estét Napkorong! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes