Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikSzeptember 17 2019 02:45:02
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 9
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10191]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3562]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Jagi: Mézeskalács
M

A fiú dideregve állt egy hatalmas bombatölcsér előtt, ahol nem is olyan rég még az otthona állt.





Mézeskalács
Délután öt felé járt. A szűkös sötét utcában csak egyvalaki sietett a kijárási tilalom ellenére is. Aprócska termet, olyan kilenc forma lehetett. Kezében néhány tojás, amit Mari nénitől kapott karácsonyra, és az anyja tudta nélkül el is ment érte.
Ahogy a sziréna megszólalt, a fiú tudta, hogy nem ér oda az óvóhelyre. Helyette szemközti bérház udvarára szaladt. Legszívesebben hazáig rohant volna, hiszen az övék alatt volt kinevezve a pince. Az édesanyja biztos ott várja már. Csak néhány sarok választotta el őket egymástól.
Reszketett. A félelemtől és a hidegtől egyaránt. Hatalmas robbanások és bombák süvítése arra késztette, hogy, mint egy riadt kis veréb, meghúzódjon az egyik bemélyedésben. Körülötte falak omlottak és életek. A halálsikolyok olykor átszűrődtek a robbanásokon.
Egyszer csak vége lett. Az időt nem érzékelte. Füle zúgott és vér szivárgott belőle. Kezeiben még ott szorította a tojáshéj maradványokat. Egy ösztön vezérelte. - Haza anyához! Kábultan, a maradék erejét összeszedve indult el a házuk felé. Lába meg-megbicsaklott, de azért rendíthetetlenül ment célja felé.
A fiú dideregve állt egy hatalmas bombatölcsér előtt, ahol nem is olyan rég még az otthona állt. Nem akart hinni a szemének. – Édesanyám... –suttogta magában.
- ÉDESANYÁM!
Arcát félig fagyott kis kezébe temetve, térdre rogyva zokogott. Közben havazni kezdett. Az égi dunyha lassan belepte Pest romjait és halottjait.
Az utcában csodálatos módon megmaradt egy üzlet. Ajtaja zárva, kirakatüvegén Dávid-csillag és egy felirat: ŰSD A ZSIDOT!
A fiú megmeredt izgalmában. Olyat látott, amit még életében soha nem látott. Egy gyönyörű mézeskalács szívet. Csak állt ott és tudta. Beleszeretett.
Napokon át kóborolt magában. Kilőtt tankok és német szavak szitkai között. Ha éhes volt, fakérget, ha szomjas havat evett. Szemei alig rebbentek. Csak bolyongott utcák kövén, küszködve külső és belső fájdalmaival. Rongyokba csavart kis teste a kihűlés szélén volt. De a szívhez minden nap visszatért.
A németet orosz szavak követték. Dübörgő tankok tetejéről megmaradt pincék mélyéről, olykor magyar jajszavak mellől.
A boltot közben kifosztották. Elvitték bútorait, értékeit. Csak a kis szív maradt, az immár betört kirakat mögött. A tavaszi nap bátran szórta rá és a fiúra megbékélt fényeit.
Amikor délután a tulajdonos megérkezett, a kisfiú a megszokott helyén állt a kirakattal szemben. Szárnyra kelt már a hír, hogy egy árva kölyök minden nap eljön ugyanabban az időpontban. Véber István ránézett az órájára. Pontosan öt óra volt.
Tekintete követte a fiúét, majd elmosolyodott. Szótlanul bement a boltba, a kirakathoz lépett, majd épp ki akarta venni a mézeskalácsot, amikor két férfi lépett a gyerekhez és karon ragadták. István már épp nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze mi végre is, amikor az egyik feléje szólt.
– A szociálpolitikai bizottságtól vagyunk. – Azzal fogták a gyereket és feltették egy teherautóra a többi sorstársai közé.

***

Meztelenül állt a sorban, kopasz fejét lehajtotta és várta a pofont. Minden nap így kezdődött. Azután kivették a sínek mellé dolgozni. Mivel ő volt az egyik legkisebb a csoportban ő vitte a többieknek a vizet. Ennivalót nemigen kaptak, ha mégis abban sem volt köszönet. Kukának hívták. Találó név egy olyan gyereknek, aki egy éve van köztük és még nem szólalt meg. A nagyobb társai volt, hogy rajta eresztették ki a mérgüket. Ilyenkor arcon ütötték, hol tenyérrel, hol ököllel, vagy egyszerűen csak megrugdosták. Olyankor is szótlan maradt. Becsukott szemén át nem láthatták, ahogy egy kirakat előtt egy mézeskalács szívre mosolyog. Amit láttak viszont félelemmel töltötte el egy idő után őket. A fiú, szerintük nem érzett fájdalmat. Szépen lassan elérték azt, hogy kirekesszék maguk közül.
Ezek után a lelencház feketelistájára került. Minden reggel a pofon után egy dézsa jéghideg vízbe mártották ruhástól addig, amíg fuldokolni nem kezdett. Utána meg a szomszéd falu kőfejtőjébe vitték a felnőtt rabok közé. Azok méregették és ujjongtak, miközben a fiú meg csak mosolygott. Még akkor is, amikor ájultan és véresen esett össze.
A nevelő őrök rezzenéstelen arccal dobták le a földre és borították a fejére a kihűlt levesét. Órák teltek el mire megmozdult. Lassan a priccshez kúszott, belekapaszkodva feltérdelt és két kezét imára kulcsolva az ő kis szívére gondolt.
Az évek teltek, s a fiúból erős legény vált. Bár meg se mukkant, azért tisztelték. Tudta mindenki, mit élt át ez az ember. Hat év hosszú idő.
Amikor kilépett a kapun, nem fordult vissza. Még el sem köszönt. Fogta a kis batyuját és Pest felé vette útját. Elhatározta visszamegy és megkeresi a szívet. Gyalogolt utak mentén, sínek között, s ha szerencséje volt, fel tudott kapaszkodni egy tehervagonra. Annak tetejére ülve nézte, hogy a felhők szívvé formálódva követik megkezdett útján.

***

Pest nyüzsgött. A Lánc-híd már állt, a villamosok csilingeltek. Romok tűntek, épületek emelkedtek. A fiút, mint régi ismerőst úgy köszöntötték a Jósika utcai fák. Tenyerét az egyiken végighúzva, megállt. Az volt az a fa, ami egyszer éhét csillapította. Csak nézte, majd arcát a kérgéhez értetve megszólalt több mint hat év után. – Köszönöm.
Ebben az egy szóban majdnem minden benne volt. Az hogy nem halt éhen, túlélte Pest ostromát, a lelencet, és hogy visszatérhetett. Még hátra volt az utolsó lépés.

***

Véber István túlélte a háborút, a gettót és túl fogja élni a komcsikat is. Legalább is ő így gondolta. Tulajdonképpen neki semmi baja nem lenne a vörösökkel, ha nem a saját, családi boltjában kellene dolgoznia, mint állami alkalmazott. Főnöke, aki egy senkiházi nyilasbérenc volt, ma meg munkásőr, mindent megtett azért, hogy az orra alá dörgölje, hogy lám-lám, az ember akkor viszi sokra, ha élni tud a lehetőségeivel. Véber István olyankor ökölbe szorult tenyérrel megy felmosni a kemencés helyiséget vagy átrendezni a kirakatot. A kirakat egyik ékessége – Véber István szerint – az a kis mézeskalácsszív volt, ami még negyvennégyben készült. Még a kisfiával együtt festették. Ez volt az utolsó együttléte a családdal. Azóta minden nap kimegy a Duna partjára és egy szál virágot dob a véres folyóba.
Ahogy épp rendezgette a kirakatot, egy fiatalemberre lett figyelmes, aki le nem veszi a szemét a mézeskalácsáról. Ismerős volt neki a tekintet. Egyszer látta már. Jó pár évvel ezelőtt. Az órájára nézett, noha tudta, hogy öt óra volt épp. Lassan, mint aki nem akarja elijeszteni a vadat az erdőben, a kalács felé nyúlt és felemelte. Az ifjú követte tekintetével. A férfi kivitte az utcára és óvatosan az ifjú tenyerébe helyezte. – A tiéd fiam.
A fiú óvatosan, mint valami madárfiókot a szívéhez emelte. Szeméből könny pergett. A megnyugvás gyöngyei. Még aznap elment a szülői házhoz, aminek helyén már félig felépült egy szociális lakás. Csak állt ott és némán búcsúzott. Gondolataiban átölelte édesanyját, apjával kezet fogott és megpaskolta öccse fejét.

***

Az ifjú és Véber István néhány év múlva összetalálkoztak ismét. A legjobb barátok lettek, majd felvette a Véber László nevet. Megnősült, majd családot alapított. A rendszerváltáskor megkapta az államtól azt a kis boltot, ami előtt egykor oly sokat állt. Ma már én vezetem a boltot. A fiút eltemették. S a kicsi szívvel mi lett? A kirakatban várja ma is az árva lelkeket.
Hozzászólások
MARCSY - július 07 2010 13:47:46
Megkönnyeztem a történetet. Szomorú nagyon, smiley de az írás lebilincselő.
Üdv: Hajdu Mária
Jagi - július 07 2010 14:35:38
Köszönöm szépen Mária.

Üdv, István
szoszircsi - július 08 2010 11:35:58
...az utóbbi idő legjobb írása....cselekmény-dús, fordulatos, olvasmányos és nem csak az elmére, de a lélekre is hat....-szívből gratulálok!!!smileysmiley

szí.
Jagi - július 09 2010 09:52:21
Köszönöm szépen szí. örülök hogy ennyire tetszik. smiley
Jagi - július 09 2010 09:53:21
Viki, a könnyek tisztítanak...és köszönöm hogy időt szántál rám. smiley
Eta-Etusom - július 09 2010 22:53:09
Megrendítő volt... annyi mindent felkavart az olvasóban is, gondolom mint bennem.. Valahol Európában.. a szüleink generációjával....
http://www.youtube.com/watch?v=rdC_Lk8pN7g
Jagi - július 21 2010 18:48:07
Köszönöm Etusom. Ismerem a filmet.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. szeptember 17. kedd,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
16/09/2019 19:17
Szép estét kívánok! smiley

mamuszka
16/09/2019 18:57
Sok a 0 számú olvasott vers. Holtágban evezünk!

orok szerelem55
16/09/2019 10:47
Kellemes, szép napot kívánok Mindenkinek! smiley

pircsi47
16/09/2019 09:12
SZÉP NAPOT MINDENKINEK! BOLDOG NÉVNAPOT AZ EDITEKNEK!smiley

Manon
16/09/2019 08:23
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
16/09/2019 08:09
Szép napot kívánok mindenkinek, még az olvasóknak is!

vali75
15/09/2019 11:08
Szép napot kívánok! smiley

Manon
15/09/2019 08:34
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
15/09/2019 08:26
Kellemes és tartalmas vasárnapot kívánok mindenkinek!

Gyongy
14/09/2019 11:37
Szép napot Napkorong smiley

pircsi47
14/09/2019 09:04
Mindenkinek szép napot kívánok smiley

KiberFeri
14/09/2019 08:04
Kedveskéim! Mindenkinek kellemes és jó hétvégét kívánok!

vali75
13/09/2019 13:27
Szép délutánt kívánok! smiley

Manon
13/09/2019 11:16
Szép napot mindenkinek!

reitinger jolan
13/09/2019 08:21
Sziasztok, szép napot mindenkinek smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes