|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
OLVASD EL ÉS MEGTUDOD! ÉRDEKES
Egy tábor
Sziasztok! Ma 2028-at írunk. 17 éves vagyok, és Angelikának hívnak. Nyár vége van. Egy évvel ezel?tt, mikor elkezd?dött a suli. Megismerkedtem egy sráccal, akit Máténak hívnak. Ahogy telt-múlt az id?, nagyon jó barátok lettünk, majd barátokból szerelmes párrá váltunk. A kollégiumban, mikor leesett az els? hó, természetesen, mint mindenki, mi is kimentünk az udvarra hócsatázni. Miközben a havat tömte a ruhámba egyszer csak megcsókolt. Sokáig randizgattunk, míg hivatalosan kijelentettük, hogy együtt járunk. Nagyon szerelmesek voltunk egymásba. Mindenhova együtt mentünk, össze voltunk n?ve, mint két testvér, de eljött a nyár és én elmentem a Balatonra egy táborba, Máté pedig otthon maradt. A táborban nagy meglepetésre felt?n?en sok volt a hímnem? egyed, és én mindenkivel jól kijöttem. Els? este beszéltem telefonon a n?véremmel, tudniillik, Amanda volt az egyetlen, akinek mindent elmeséltem az életemr?l. Elmondtam neki, hogy mit gondolok a társaságról, f?leg a fiukról. Megbíztam benne, de mindent elmondott Máténak, ? pedig félre értette az egészet. Felhívott és vádaskodni kezdett, hogy nem szeretem és, hogy megcsalom. Próbáltam elmondani neki, hogy ez nem így van, de nem hagyott szóhoz jutni. Már sírva könyörögtem neki, hogy hallgasson meg, de nem lehetett vele beszélni, ezért letettem a telefont. Leültem a lépcs?re és sírtam, amikor kilépett a házból Jason. Látta, hogy zokogok. Odaült mellém és nem kérdezett semmit, csak megölelt. Hamar megnyugodtam. Akkor megkérdezte, hogy mi történt. Azt mondtam, hogy összevesztem egy hozzám közelálló személlyel. A táborban senki sem tudott Mátéról és ezek után nem is akartam, hogy bárki is tudjon róla. Bementünk a ház legnagyobb szobájába, ahol a többiek is voltak. Körbe ültünk le az összetolt ágyakon. Ismerkedési estet tartottunk, és mivel nevel? nélkül voltunk, egy ilyen estr?l nem hiányozhatott az alkohol sem. Engem még senki sem látott annyit inni, mint akkor ?k, de annyira mérges voltam Mátéra, hogy csak így tudtam levezetni a feszültséget. Sajnos senki sem volt olyan bátor, hogy kivegye a kezemb?l a sörös üveget. Annyit ittam, hogy az ágyak közepén énekeltem és táncoltam, míg fel nem borultam. Elestem. Rá Jasonre. Nehezemre esett, de felemeltem a fejem. A szemébe néztem, ? pedig az enyémbe. Lesmároltam, majd kirohantam a mosdóba. Jason utánam szaladt és kikísért a friss leveg?re. Már sötét volt, de égtek a lámpák. Volt az udvaron egy nagy asztal, az mellett ültünk le. Tudtam, hogy Jason már évek óta táncol és én is táncoltam három évet. Olyan szépen mosolyogtam rá, hogy nem tudott nemet mondani arra, hogy táncolni akartam. Az utcán egy banda ment. Egy srác átszólt a kerítésen:
-Ti meg mi csináltok? Fellengz?sen, csak annyit mondtam:
-Táncolunk!!!
-De, de minek? -kérdezte értetlenkedve.
-Mert akarunk! -válaszolta Jason és megcsókolt.
Ennek a love storynak nem lett olyan jó vége, mert rosszul lettem. Megint, csak most ki is jött bel?lem a sok alkohol. Viszont kényszertelenül mostam fogat utána. Lefeküdtem az asztalra, ? pedig mellém. Beszélgettünk, közben néha csókolóztunk, de hamar elaludtam a sok piától. Reggel hamar felébredtünk a világos miatt. Nagyon fájt a fejem, de emlékeztem arra, hogy mit m?veltem el?z? nap. Bocsánatot kértem Jason-t?l, de nem szólt semmit, megfogta a kezem és bementünk a házba tévét nézni. A lányok, akik ébren voltak, mind azt kérdezték, hogy jól vagyok-e az este után. A fiúk, mind egyesével faggatták ki Jason-t is és engem is, hogy mi történt kett?nk között az éjjel. Hiába mondtuk, hogy nem történt semmi, nem hitték el, úgyhogy hamar abbahagytuk a magyarázkodást. A mobilom folyamatosan csörgött a zsebemben. Máté hívott, de nem akartam beszélni vele, még mindig haragudtam rá. Inkább élveztem, hogy Jason-nel egymásra borulva néztük a mesét és, hogy mindenki irigykedett ránk. Olyan szépnek t?nt így az élet, míg Máté be nem lépett az ajtón. Nem tudom, hogy került oda, de azt tudom, hogy az els? reakcióm az volt, hogy felálltam és adtam neki egy pofont, majd lerohantam a partra. Délutánig azon törtem az agyam, hogy végülis én is hibát követtem el, és mindenki megérdemel egy második esélyt. Visszamentem a házba és próbáltam közölni Jason-nel, hogy Máté a barátom, de már tudta. Mátéval már nem volt id?m beszélni, mert fiúk rendeztek egy ilyen, kérdezz- felelek játékot. Nem értették, hogy mi történt. Persze nekem már csak Jason és Máté között maradt hely, pedig egyikük közelébe sem akartam ülni, de muszáj volt. Olyanokat kérdeztek, hogy mióta vagyunk együtt Mátéval, és, hogy tényleg együtt vagyunk-e. Minden kérdésre Máté felelt, ugyanis tudni kell róla, hogy imád beszélni. Míg Máté válaszolt Jason megfogta a kezem. Pár perc múlva rád?lt a vállamra. Máté persze nem látott semmit, annyira belemerült a beszélgetésbe, pedig örültem volna neki. Könnyebb lett volna megmagyarázni. Tudtam, éreztem, hogy Jason meg akar csókolni. Ekkor felálltam és elkezdtem mondani a hosszas mondókámat:
-Máté! Tudom, hogy miattam jöttél el idáig, és ezt nagyra értékelem, de amit tettél az számomra megbocsáthatatlan. Nem tudom más szóval mondani, mint, hogy kiábrándultam bel?led.
Láttam, hogy Máténak kicsordult a könnye, de tudtam, ha nem mondom el az igazat, nem lesz tiszta a lelkiismeretem, úgyhogy folytattam.
-El kell mondanom neked, hogy miután meghazudtoltál, berugtam. Annyira berugtam, hogy megcsaltalak. Igen megcsaltalak egy olyan sráccal, aki viszonozta az érzéseimet. Akivel tegnap még bosszúból csókolóztam, de ma már érzéseket táplálok iránta.
Ennél a szónál Máté kirohant a szobából és én utána akartam futni, de Jason nem hagyta. Azt mondta, hogy jobb neki most egyedül, így végig tudja gondolni, hogy mi történt. Tudtam, hogy igaza van, ezért leültem melléje, és annyit mondtam, hogy most már megteheted, amit az el?bb akartál. Azt kérdezte, hogy mit. Meg akartál csókolni. -mondtam. Azt mondta, hogy ? ugyan nem akart és nem is akar t?lem semmit. Ugye ezt nem mondod komolyan? r11;kérdeztem t?le, de nem mondott semmit, csak bólogatott és nevetett. Futni kezdtem. Csak futottam és futottam. A vasút állomáson kötöttem ki. Leültem egy padra. Pár perc múlva csörögni kezdett a telefonom. Felvettem. Bence hívott. ? is ott volt a táborban. Azt kérdezte, hogy hol vagyok. Mondtam neki, hogy az állomáson. Azt mondta, maradjak ott és várjam meg. Amíg vártam, gondolkoztam. Bence hamar odaért és sírva borultam a vállára. Azt mondta, ne foglalkozzak azzal, hogy mit mondott Jason, mert ha szeret, akkor úgyis vissza fog jönni hozzám. Tíz percet beszélgethettünk mikor Bence azt mondta, hogy vissza kéne menni a táborba, de nem akartam, úgyhogy inkább azt javasoltam, hogy menjünk a partra sétálni. E mellett döntöttünk. Ott pedig az a furcsa ötletem támadt, hogy úszni akarok. Bence nem akart, leült egy padra és nézte, hogy, hogy megyek a Balaton közepe felé. Egy id? után hátra néztem, és már alig láttam a partot, de még mindig csak beljebb és beljebbmentem. Már hosszú ideje úsztam. Bence aggódni kezdett. Felhívta Jasont, hogy elt?ntem. Jason csak annyit mondott, hogy majd visszajövök. Bence üvöltve mondta:
-Te hülye, ne szórakozz már, hisz lehet, hogy megfulladt. Jason is ideges lett és rohanni kezdett, de eszébe jutott, hogy nem tudja hova kéne menni. Megkérdezte Bencét és pár perc múlva már ott is volt. Össze-vissza rohangált, nem tudták mit csináljanak. Jason azt mondta, bemegy a vízbe utánam. Bence nem akarta engedni neki, de nem hallgatott rá. Egy órán keresztül keresgetett, majd kiment a vízb?l. Ekkor már rég visszafelé tartottam. Jason már a vízi ment?kért akart szaladni, mikor Bence meglátott a távolban, de nem szólt neki, míg nem volt biztos benne, hogy én vagyok az. Mikor közelebb értem, láttam, hogy figyel és integettem neki, akkor szólt Jason-nak, ? pedig fejvesztve rohant be hozzám a vízbe. Mikor összetalálkoztunk megölelt, és azt mondta:
-Nagyon aggódtam miattad, már kezdtem azt hinni, hogy megfulladtál. Ne haragudj azért amit mondtam, nem igaz, nagyon szeretlek és nem bírnám ki ha elveszítenélek.
Átkarolta a derekamat, kiemelt a vízb?l és forogni kezdett velem.
Most 2028. szeptember 9.-e, péntek van. Véletlenszer?ségb?l pont holnap leszünk Jason-nal egy hónaposak és holnap lesz a születés napja is. Egy nagy bulit szerveztem neki, amit egyedül nem tudtam volna véghez vinni, ezért Bence segítségét kértem. A táborban annyira jó barátok lettünk, hogy Bence segített nekem a buli szervezésben, a barátn?je pedig az ajándék megvásárlásában. Holnap nagy bulit csapunk és készülök egy kis meglepetéssel is Jason-nak, de ez csak kett?nkre tartozik. Remélem, ezután is boldogan élünk, amíg lehet, mert ha már egy hónapot kibírt mellettem, akkor egy élet semmi ehhez képest.
/Mayer Szilvia/
|
|
|
- December 22 2007 13:42:01
Kedves Szilvi, elolvastam és nem tudom, mit kell megtudnom.Azt pláne nem, hogy miért szaladtunk el?re 2028-ba, hiszen ma is történhetne? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 23. Tuesday,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
