Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMárcius 29 2020 05:06:07
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 4
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10200]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3566]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Smith: A kísérlet
Ez is egy lehetőség... - Min dolgozol, James? - A legújabb kísérletemen – felelte a férfi. Julia mint mindig, most is komoly érdeklődéssel figyelte férje munkálatait. Tudta, hogy ha James valamibe belekezd, abból csakis valami zseniális, rendkívüli és legendás dolog születhet. Ezért is szeretett bele, itt, az Egyesült Feltalálók Kutatóintézetében, ugyanebben a kísérleti szobában, nyolc éve, tizenegy hónapja és három napja, azaz 2042. április 6- án. Julia már régebben is felfigyelt a férfira, de nem mert közeledni hozzá, hiszen James már akkor túl volt a negyvenen, és mindenki azt hangoztatta, hogy neki már sosem lesz felesége, mert egyszerűen munkamániás. Ráadásul Julia akkor még igencsak kezdő pozíciót töltött be az intézményben, James pedig már akkor is magas pozícióban dolgozott, hisz ő volt az első, aki a gyakorlatban is bizonyította az antigravitációs meghajtás sikerességét például. A férfi valóban csak a munkájának élt, egészen addig, míg Julia magasabb pozícióba nem került – szó szerint is, hisz azután egy emeleten dolgozhatott vele. Egy párszor beszélgettek az ebédnél, aztán egyszer csak kigyúlt a szerelem, s úgy tűnik, ez az érzés tartós is maradt. - Elárulod, hogy mi az? – Faggatta tovább Julia. Ő megtehette, mi több: ő volt az egyetlen, akitől James eltűrte a kérdezősködést munka közben. - Persze, drágám – nézett fel a körülbelül nyolc méter átmérőjű, ezüstszínű csészealjforma mögül az ősz hajú, ősz szakállú szemüveges férfi. – Éppen ezt az űrhajót szeretném az útjára indítani. – Julia felnevetett. - Innen? – A férfi feljebb tolta a szemüvegét az orrán, majd felkuncogott. - Bizony, innen. Emlékszel? Említettem a napokban a legújabb találmányomat. - A „helyben indító” szerkentyűt? - Azt – bólintott. – Most le fogom tesztelni ezzel a próba-csészealjjal. Nézz csak bele nyugodtan a kis ablakokon keresztül a belsejébe. De nehogy megijedj! – Figyelmeztette, ismervén felesége természetét. – Humanoid robotokat ültettem bele, akik az űrhajó irányítására vannak beprogramozva. Amint a csészealj elindul, életre kelnek. Teljesen élőszerűek. Úgy is mondhatnám: cyborgok. – Julia lábujjhegyre állt, hogy felérje a hozzá legközelebb eső ablakot, aztán bekukkantott rajta. - Istenem… - mondta aztán szörnyülködve, és borzongva arrébb állt onnan. – Ezek nagyon csúnyák. Honnan vetted az ötletet, hogy így nézzenek ki? – James lecsukta az űrhajón a kis ajtót, amelyben a szerkezet „lelke” volt, majd komoran Juliára pillantott. - Sajnos, szívem, el kell fogadnod a tényt, hogy az emberek hamarosan így fognak kinézni. Egy kis fantáziát is bele kell vinni a munkáimba. - De miből gondolod, hogy így fogunk majd kinézni? - Először is: mozgásra már nem lesz szükségünk, hisz a robotok mindent elvégeznek majd helyettünk. A virtuális világokból képtelenek leszünk kiszakadni, az egész agyunkat erre használjuk majd. A szemeinkre lesz a legnagyobb szükségünk, hogy jól lássuk a valótlan eseményeket a virtuális világban. Aztán: a kevés mozgás híján már enni meg inni is csak csöveken keresztül fogunk, és egyre kevesebbet. A gyomrunk összeszűkül, a bőrünk olyan lesz, mint az aszalt szilva, ráadásul még hamuszürkévé is válik, mivel sosem éri napfény. És még sorolhatnám. – Julia keresztbe fonta a karjait a melle előtt. - Hihetetlen vagy, James. – A férfi ezt hangos nevetéssel nyugtázta. - Készen vagyok – mondta, aztán előkészült a kísérletre. - Na és a „helyben indító” szerkentyű? Hol van? - Épp rajta állsz, úgyhogy húzódj arrébb szívem, mielőtt véletlenül téged is kirepítelek az űrbe. – Julia ijedten ugrott le a hatalmas fémlapról, melynek a közepén, pont az űrhajó alatt egy kör alakú kivágás volt, abban pedig egy szintén fémből készült gyűrű helyezkedett el. James adott egy védőruhát és –szemüveget a feleségének, aztán átvezette a másik helyiségbe. A megfigyelőben egy jókora dupla védelmet nyújtó ablakból figyelték tovább az ezüstös űrhajót. James az ablak alatt elhelyezkedő gombokkal, karokkal és kapcsolókkal teli pulton meghúzta az egyik kart, ezzel a visszaszámlálás megkezdődött. Julia feszülten figyelt a szemüvege mögül. Fogalma sem volt, mi fog kisülni ebből, de bízott férje újabb sikerében. - …3, 2, 1, START – mondta a gép a kis hangszórón keresztül a sarokban, aztán a gyűrű a hajó alatt forgásba kezdett. Egyre sebesebben forgott, míg végül akkora sebességet ért el, hogy azon a pár centi helyen, amely a gyűrű és a fémlap között volt elektromos mező keletkezett. A mező pedig egyre erősebb lett, míg végül hatalmas felvillanást követően befejezte feladatát. Julia félrefordította a fejét a villanásra, James pedig szorosan lehunyta a szemét. Egyszerre néztek oda ismét. Az űrhajó eltűnt, James felnevetett. - Sikerült! – Kiáltotta. Csókot nyomott a felesége szájára, ezután visszasietett a kísérleti szobába. Julia tapsolva követte. - Hihetetlen – dalolta. James egy ideig még elégedetten nézte a lassan megálló gyűrűt, aztán szemüvegét a feje tetejére téve átballagott kicsiny irodájába a kísérleti szoba másik oldalán, és leült a számítógépe elé. A számítógép végig nyomon követte az űrhajó állapotát a kísérlet alatt, grafikonok tömkelege jelezte merre, hová tart a szerkezet. James pár percig még böngészte a képernyőt, hirtelen ideges hullám szökött végig rajta. - Na nem – motyogta maga elé, és visszatolta szemüvegét az orrára. Zongorázott egyet a billentyűzeten, de a monitor akkor is ugyanazokat az adatokat mutatta. Julia közben férje mögé osont, de a rengeteg adatból semmit nem tudott kiszűrni. - Valami baj van? – Kérdezte aggódva. James arcáról teljesen eltűnt a felhőtlen öröm. - Hogy baj van-e? Az nem kifejezés – morogta rosszkedvűen. – Ez az első kísérletem, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. - Miért? Hiszen eltűnt az űrhajód. - Az egyszer biztos. Csakhogy nem az űrbe. – Julia meghökkenve nézett a férjére. - Akkor hová? – James idegesen nagyította ki feleségének a képernyő alján szereplő felvilágosító adatot. „Érkezés helye: Amerikai Egyesült Államok, Új-Mexikó, Roswell. Érkezés ideje: 1947. július 02.” VÉGE
Hozzászólások
hipervandor - szeptember 01 2010 19:35:48
tetszett, fõleg a vége... bár itt is megfigyelhetõk ugyanazok a kifejezésbeli hibák, mint a másik novelládban!
Smith - szeptember 01 2010 19:41:28
Ezzel meg kell, hogy barátkozz, mert én így írok(sajnos), egyelőre legalábbis.
Talán pár év múlva kicsivel "csiszoltabb" leszek. Végülis gyakorlat teszi a mestert, nem? smiley
Am. örülök, hogy tetszett!
Torma Zsuzsanna - szeptember 02 2010 15:10:57
smileysmileyKedves Smith!

Nagyon érdekes volt ez a történeted. Valami olyasmi jutott eszembe erről, mintha hallottam volna, vagy olvastam volna arról, hogy földönkívülieket őríznek abban a bizonyos 52-es körzetben, az USA-ban. Nem lehet, hogy a jövőből ezek érkeztek vissza a múltba? A tudományos-fantasztikus témában kitűnő írás.

Én nem helyesírási szempontból vizsgáltam és véleményeztem.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smiley
winston - szeptember 02 2010 17:40:35
ötletessmiley
Smith - szeptember 03 2010 17:42:59
Köszike mindenkinek!!
smiley
Mondjuk nem ez a legjobb novim. A legjobb szerintem a Kastély c. lett, de azt csak az Adamon lehet letölteni 300Ft-ért a többi még nem publikálttal együtt.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. március 29. vasárnap,
Auguszta napja van.
Holnap Zalán napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
28/03/2020 18:21
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
27/03/2020 07:59
Szép reggelt mindenkinek! smiley

KiberFeri
27/03/2020 07:58
Kellemes és napsütéses jó reggelt kívánok a lakótársaknak!

Manon
26/03/2020 18:07
Szép estét mindenkinek!

Helen Bereg
26/03/2020 10:44
Szép napot Napkorong.

Manon
26/03/2020 07:59
Szép napot mindenkinek!

Torma Zsuzsanna
26/03/2020 07:51
MINDEN KEDVES NAPKORONGOS TÁRSAMNAK JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK, VIGYÁZZATOK EGYMÁSRA! smiley

hzsike
25/03/2020 21:02
Szépséges estét mindenkinek! smiley

Gyongy
25/03/2020 14:47
Szépséges napot Napkorong, illetve délutánt! smiley

KiberFeri
25/03/2020 07:52
Bezárva is legyen jó napotok!

Szollosi David
25/03/2020 00:28
Minden "korongos" Irénkének boldog névnapot, jó egészséget és kitartást! Most lehet verset írni és olvasni!

hzsike
24/03/2020 16:45
Szépséges délutánt mindenkinek! smiley

Helen Bereg
24/03/2020 12:09
Szép napot Napkorong! smiley

KiberFeri
24/03/2020 08:48
Szép napot kívánok mindenkinek!

Manon
24/03/2020 08:46
Szép napot Napkorong!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes